A túlterhelt csomópont — folytatás

A státuszmonitor sárga villogása hirtelen éles, vörös derengésbe csapott át, amint a csarnok feletti elosztóvezeték megreccsent. Az elosztócsarnok neonsorai kihagytak egy ütemet, majd búgó, mély hang kíséretében a teljes szektor világítása visszazuhant a tartalék áramkörök halvány, narancssárga derengésére. A hálózat túllépte a kritikus terhelési küszöböt; a pedálos dinamók és a szintetizátorok egyszerre próbáltak többletenergiát elszívni az alsóbb szintekről.
János-G534 nem habozott. Kihasználva a másodpercekig tartó feszültségkimaradást és az őrök pillanatnyi zavarát, belépett a sötétbe borult szervizterminál mélyebb rétegeibe. Ujjai alatt a billentyűzet halkan kattogott. Nem törölni akarta L656 hiánykezelési adatait – azt a központi algoritmus azonnal észrevette volna –, hanem átcsoportosítani a hiányzó energiahányadot a lakóblokk tartalékalapjából.
– Ha a hálózat újraindul, a bemeneti napló azonnal ellenőrzést kér – mondta János fojtott hangon, miközben a kijelzőn futó kódok rövid időre zöldre váltottak. – Most kell átírnom a prioritást, mielőtt az automatika ellenőrző ciklusa lefut.
Alinda nagymamája mereven bámulta a villódzó elosztótáblát. Pontosan tudta, hogy a kolónia mérnöki rendszere hideg iróniával számol fel minden egyensúlyhiányt: ha János energiát csoportosít át, a hálózati túlterhelés azonnal másutt okoz kimaradást. Az elosztócsarnok közepén álló Őrszem páncélzatán ekkor felizzott a keresőfény.