A túlfeszültség pillanata

A válaszkopogás ritmusát hirtelen elnyelte a falakból kitörő mély, éles búgás. A szervizcsatornák kábelfonatai vibrálni kezdtek, s az L-szektor világítása vakító kék fénnyel villant fel, mielőtt a feszültség drasztikusan zuhanni kezdett. A túlhajtott dinamók csikorgó hangja végiggördült a lakóblokkon, jelezve a hálózat kritikus túlterheltségét.
János azonnal a bejárat melletti biztosítékdoboz elnyűtt karjához lépett. A szomszédos szektorokba átirányított áram áttörte a régi reléket, s a túlhevült szigetelés szaga gyorsan megtöltötte a szűk folyosót. Ha a fővezeték kiég, az automatikus biztonsági reteszek lezárják a szektort, és az Őrszem riasztórendszere közvetlenül a lakóblokk bejáratához vezényli az ellenőröket.
– A melegített rézcsatlakozót el kell rejteni! – intett János Alindának, miközben minden erejével próbálta megtartani a túlmelegedett átváltó kapcsolót. A fémforróság már átütött a nagymama tenyerén, de az idős asszony zokszó nélkül a köpenye belső zsebébe csúsztatta a bizonyítékot.
Alinda habozás nélkül a fal alján futó szellőzőrácshoz térdelt. Egy meglazult csavarhúzóval feszítette fel a fémlemezt, hogy a felgyülemlett füst kiáramolhasson a szervizjárat felé, megelőzve az optikai érzékelők beindulását. A villódzó sötétségben a pánik helyét átvette a megfontolt, közös cselekvés: a hálózat recsegve bírta a terhelést, míg ők hárman egymást védve küzdöttek a szektor áramellátásáért.