A túlfeszültség íve

A szűk vezetékcsatornában meglódult a hideg levegő. A kapu áramkörének túlterhelése nem csillapodott le a falakban: Alinda kisült bio-energiája visszacsapott az elfeledett járatok korrodált rézhálózatába. A fejük felett húzódó vastag kábelfötegek halk sercegéssel, ütemes lüktetéssel teltek meg, s az elszórtan fennmaradt, porlepte, 2050-es évekbeli jelzőlámpák tompa, narancssárga fénnyel gyulladtak ki a sötétben.
János óvatosan talpra segítette L656-ot, s a vállára támasztotta a kimerült férfit. A csatorna falain átszüremkedő vibrálás jellegzetes volt: a kolónia főközpontja hamarosan észleli az átviteli tüskét. A túlhajszolt hálózat nem bírta el a váratlan feszültséget, s az öreg relék vad, ritmikus kattogásba kezdtek a távoli homályban.
– Kiverte a szektor biztosítóit – suttogta János, s a fejük felett szikrázó kábelekre nézett. – A főhálózat most próbálja kompenzálni az áramkiesést, de az elfeledett járatok vezetékei nem bírják ezt a terhelést. Ha a rendszer túlmelegszik, az Őrszemek lezárják a szellőzőágakat.
Alinda megérintette a párás sziklafalat. Az ujjain át érezte az elszabadult energia vibrálását; a hálózat görcsösen rángatózott. L656 szaggatott légzése lassan felvette az áramingadozás ütemét.
– Tovább kell lépnünk, mielőtt a központ újraindítja az izolációt – mondta a lány, s elindult a derengő csövek mentén a mélyebb szintek felé.