A túlfeszültség árnyékában

János megragadta Alinda kezét, és az elfeledett járatok homályában elindultak. A fülledt levegő nehéz volt, a falakról nedves penészszag áradt, és a távoli dinamók monoton zúgása is halkabbnak tűnt itt, mintha maga a rendszer is elfeledkezett volna erről a zugról. A szimbólum János fejében égett, egyfajta térképként vezette őket, amit a kolónia mérnökei sosem ismertek el. A „Hogy-lesz-az-ember” projekt árnyéka a hátuk mögött maradt, de egy újfajta feszültség kezdett érezhetővé válni.
Nem sokkal később a folyosó plafonján elhelyezett, ritkásan pislákoló fényforrások vibrálni kezdtek. Egy rövid, éles zúgás hallatszott, mintha valami távoli szakadás történt volna a kolónia energiaellátásában. A pedálos dinamók rendszere, ami a lakók erejéből táplálkozott, folyamatosan a túlterhelés határán működött. Alinda összerándult. „Ez... ez a Bendi volt megint, ugye?” – suttogta, és hangjában ott volt a mindennapi félelem, ami a hálózat ingadozásait kísérte. „Apám mondta, hogy Fekete Zoltán már a szektorváltást fontolgatja miatta. Azt mondja, az a közös számla már tarthatatlan.”
János bólintott. „Vagy Dr. Bordás András dühöng a váltóáram becsületéért” – morogta, de a hangjában nem volt humor. A túlfeszültség pillanatai egyre gyakoribbak voltak, és minden egyes lekapcsolás nemcsak a kényelmet, hanem a biztonságot is veszélyeztette. Az Örszemek ilyenkor fokozottan figyeltek minden szektort, próbálva megtalálni a „rendszerszintű pazarlás” forrását, ami valójában a kolónia fenntarthatatlan működéséből fakadt.
Már az L-szektor bejárata felé közeledtek, ahol a falak már nem voltak olyan simák és tiszták, mint a központi területeken. Itt a repedések mélyebbek voltak, a koromfoltok sötétebbek, és a csend is másfajta, fenyegetőbb volt. A levegőben egyfajta félelem érződött, ami talán L656-hoz, vagy az L-szektor többi elfeledett lakójához tartozott. A nagymama meséi az elfalazott zsilipkapuról itt, ebben a valóságban sokkal valóságosabbnak tűntek, mint Alinda valaha is gondolta volna. A jel egyre tisztábban kirajzolódott előttük a falon, mintha maga a kolónia is meg akarná mutatni nekik az utat a túlterhelt hálózat árnyékából a napfénybe.