A törvény árnyékában

Mielőtt Alinda válaszolhatott volna L656 figyelmeztetésére, halk, mégis kimért léptek visszhangoztak a külső folyosón. A fiatal szerelő azonnal elcsöndesedett a szellőzőjárathoz lapulva. A 14-es fülke bejáratának félhomályában egy szürke munkaruhás alak tűnt fel: János, a G534-es azonosítójú gépész, aki egy használt, de még működő kézi tartalékakkumulátort tartott a kezében.
– A transzformátor valóban oda van – mondta János halk, megfontolt hangon, miközben belépett a szűk térbe, s tekintetét egyenesen a nagymamára szegezte. – Nem hagytam volna, hogy segítség nélkül maradjanak a sötétben, amikor a hálózat leáll.
A nagymama azonnal kihúzta magát, és a kolónia szigorú szabályzatára hivatkozva hűvösre fogta a hangját. A törvények szigorúan tiltották a szektorok közötti magánakciókat és a személyes közeledést, s az asszony mindig kínosan ügyelt az előírások betartására, hogy óvja a családot.
– G534-es alany, maga törvényt szeg azzal, hogy a műszakján kívül itt tartózkodik – felelte határozottan, bár a hangja halványan megremegett. – Nincs szükségünk a védelmére. Térjen vissza a saját körletébe, mielőtt az Őrszem meglátja!
– Tudja jól, hogy nem a törvénykönyv miatt jöttem – felelte János csendesen, s egy lépéssel közelebb lépett, óvatosan lekövetve az idős asszony tekintetét.
A nagymama keze reszketett, ahogy elfordult tőle, de a mozdulatban jóval több volt a fojtott, eltagadott gyengédség, mint a valódi elutasítás. Alinda némán figyelte őket a sarokból: megértette, hogy a kolónia rideg falai között a nagymamája sem volt teljesen közömbös a gépész csendes gondoskodása iránt.