A törölt regiszter

A szervizalagút nyirkos homályában a szellőzőrácsok felől áramló hűvös levegő olaj- és ózonszagot hordozott. János visszahúzta a reteszt, hogy a szűk rés elzárja a mögöttük sistergő elosztódobozt, de az átjáró szélén egy guggoló alak árnyéka vetült a csupasz betonra.
Őrszem-3 a fal tövébe lapulva szorította magához a lekapcsolt azonosító modult. A mellkasán lévő vészjelző lámpa ritmikusan, de gyengén villogott. Rémült tekintete váltakozva tapadt Jánosra és a füstölő folyosóvégre. Ha a rendszert újraindítják a központi vezérlőből, a selejtezési protokoll automatikusan lezárja a szektort, és a hátrahagyott őrszemet nemes egyszerűséggel leválasztják a hálózatról.
– Nem mehetsz vissza – mondta János halkan, miközben Alindát és a nagymamát a csővezetékek mögötti vakfoltba terelte. – Ha az automatika észleli az áramkimaradást, az első dolguk lesz kitörölni a regiszteredet.
– A protokoll... a protokoll hiányt jelent – szaggatottan suttogta Őrszem-3, miközben fémujjait a falrepedésbe fúrta. – Elveszítem a kódomat. Mi lesz velem?
Alinda egy lépést tett felé, s tekintete a reszkető szerkezetre szegeződött. A nagymama csöndben megragadta a lány vállát, tudva, hogy a döntés pillanata nem tűr halasztást: vagy otthagyják az elavult egységet a megsemmisülésnek, vagy magukkal húzzák a kolónia feltáratlan mélységeibe.