Véget nem érő történet

2222 · Nap-Imre

A titkos ösvény

Az Őrszemek járőrözésének ideje vészesen közeledett, Alinda szinte a bőrén érezte az idő múlását. Míg a Nagymama kezében szorongatta a kis fémdarabot, tekintete eltévedt a múlt homályában, Alinda a három sötét folyosó bejáratát fürkészte. Mindegyik egyformán ígért veszélyt és ismeretlent, de választaniuk kellett. Az Új Lakó mozdulatlanul állt mögöttük, mint egy árnyék, szeme azonban a Nagymama arcára tapadt, mintha olvasni próbálná a ráncok közé írt történetet.
„Nagyi, mennünk kell,” sürgette Alinda, hangjában a feszültség. „Mindjárt itt vannak.” A Nagymama lassan felemelte a fejét, tekintete mintha csak most tért volna vissza a távoli emlékekből. A fémdarabot még mindig szorította, de ujjaival végigsimította a halvány vésetet. „János…” suttogta, alig hallhatóan. Alinda értette. János, a G534-es alany, akiről tudta, hogy a Nagymama elutasította a kolónia törvényei szerint, de akinek a neve mégis melegséget csempészett a nagymama hangjába, egy olyan rejtett érzés foszlányát, amit Alinda sosem értett igazán, de érezte a súlyát.
A Nagymama a középső folyosóra mutatott. „Ez… ez a legrövidebb út. János mondta, a legkevesebb az akadály… de a leghalkabbaknak.” Alinda nem emlékezett rá, hogy János valaha is beszélt volna a C-szektor ezen részéről, de a Nagymama szavában volt valami megkérdőjelezhetetlen. Valószínűleg egy olyan beszélgetés maradványa volt ez, amit a rendszer nem rögzített, amit az Őrszemek nem hallhattak. Egy titok, mely csak kettőjük közt létezett.
Elindultak. A folyosó valóban szűkebb és omladozóbb volt, mint amilyennek kívülről tűnt. Alinda érezte a falak hideg, nyirkos leheletét, a levegő elnehezedett a por és a fém szagától. Minden lépésük visszhangzott a csendben, és a Nagymama még mindig a kezében tartotta az „emléket”, mintha az adná az erőt a továbbhaladáshoz. A sötétben, a kolónia zakatoló gépezetétől távol, Alinda egy pillanatra azt gondolta, hogy talán János reménye, a Nagymama titkos ragaszkodása, az emberi kapcsolatok elfeledett ereje az, ami valaha újra emberré teszi őket.
Az Új Lakó egy apró, fémes csikorgást hallatott, miközben Alinda előtt egy vastag, rozsdás csőrendszerbe botlott. A hang túl hangos volt ebben a halotti csendben, és mindhárman megfagytak. Az Őrszemek járőrözési útvonala nem volt messze. A kolónia napirendje sosem bocsátott meg ilyen hibákat.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • az-uj-lako
  • nagymama

Helyszín

  • c-szektor
  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • az-uj-lako
  • nagymama

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.