Véget nem érő történet

2222 · Szél-Kata

A rejtett szívverés

A fémes csikorgás szokatlanul hangosan visszhangzott a folyosó nyirkos csendjében. Alinda azonnal megfagyott, minden izma megfeszült. A Nagymama, mintha egy éles hang visszarántotta volna a múltból, rémülten kapta a fejét, ujjaival még erősebben szorította a rozsdás fémdarabot. Az Új Lakó mozdulatlan maradt, szemei halványan villantak a sötétben, mintha megértette volna a hiba súlyát. A kolónia falai között minden zajnak jelentősége volt. Generációk nőttek fel ebben a steril rendben, melyet 2050 óta tökéletesítettek, és ahol a túlélés törvénye felülírt minden más emberi ösztönt.
Alinda gyorsan körbenézett. A szűk járat nem kínált sok rejtekhelyet, de egy félig nyitott, rozsdás fémszekrény ajtaja mögött egy sötét üreg tátongott. „Gyorsan, ide!” suttogta, és a rés felé intett. Tudta, hogy ez csak egy pillanatnyi menedék, de most minden másodperc számított. A Nagymama habozás nélkül követte, az emlék még mindig a kezében. Az Új Lakó is simán elosont a szekrénybe, mozdulataiban már nem volt a korábbi tétovázás.
Alinda utolsónak bújt be, a szekrény fém szaga szinte letaglózta. Hallották a távoli, ritmikus kattogást, az Őrszemek járőröztek. A hang közeledett. Alinda szívverése felgyorsult, de próbált uralkodni magán. A fülébe súgta a kolónia örök tanítása: soha ne mutass félelmet, soha ne kelts gyanút. Itt, ebben az öröklött rabságban, ahol a kolónia 2050 óta tartó uralma mindent áthatott, a félelem tapintható volt. A nagymama kezében lévő fémdarab, a múlt egy elfeledett darabkája, talán az egyetlen menedék volt a teljes feledés ellen, egy apró „előtte” foszlány, ami még emlékeztetett őket emberi mivoltukra.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • az-uj-lako
  • nagymama

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.