A tiltott összeköttetés

Az Őrszem-3 nehéz léptei visszhangoztak a fém padlón, ahogy elindult visszafelé. Alinda szíve a torkában dobogott. Tudta, hogy a nagymama nem élné túl a „karbantartást” – a kolónián mindenki tudta, hogy aki egyszer bekerül az egészségügyi blokkba, abból legfeljebb csak száraz biomassza-alapanyag marad a tápcsövek számára. Cselekednie kellett, méghozzá azonnal.

Eszébe jutott a titka. Három nappal korábban, amikor a generátora burkolatát tisztították, talált egy meglazult, szigeteletlen rézhuzalt a pedálszerkezet alatt. Elrejtette a ruhája ujjában, hátha jó lesz valamire, bár eddig fogalma sem volt, mire használhatná a szigorúan ellenőrzött cellában.

Most eljött az idő. Alinda tett egy színlelt, görcsös mozdulatot, mintha csak a lába rándult volna meg a fáradtságtól, miközben a bal kezével a ruha ujjához nyúlt. Kihúzta a vékony fémszálat, és miközben a pedálokat továbbra is hajtotta, a drót egyik végét a saját generátora mérőpontjához szorította, a másikat pedig átnyújtotta a nagymama fémvázas ülése felé.

Egy apró, kék szikra pattant a sötétben, és Alinda ujjait végigégette a nyers áram. A fájdalomtól majdnem felkiáltott, de elharapta a szája szélét. A saját kijelzője azonnal vészjóslóan villogni kezdett, ahogy az energiája átáramlott, de a nagymama csuklóján a sárga fény megnyugtató zöldre váltott.

Az Őrszem-3 alig két méterre tőlük megtorpant. Vörös érzékelője ide-oda pásztázott a két generátor között. A rendszerében regisztrált ingadozás valós volt, de az adatok mostanra ismét az elfogadható tartományon belül mozogtak. A gép hideg, logikus algoritmusa nem talált magyarázatot a fizikai áthidalásra, így egyelőre várakozó állásba helyezte magát.