A tiltott gondoskodás — más fényben

Alinda és János nem várták meg, amíg Marika és Kovács befejezik a feszült vitát. Csendben visszahzódtak a homályos szervizfolyosóról, és a lakószektor nyirkos falai felé vették az irányt. János szorosan Alinda mellett lépkedett, majd a kabátja belső zsebéből egy apró, rongyba tekert tárgyat húzott elő: egy gondosan félretett extra energiacsomagot, amelyet a dinamóterem esti műszakjában szerzett.
Amikor elérték a nagymama szűk celláját, az idős asszony az ajtófényben állt. Tekintetében gyanakvás és riadalom bujkált. János meglepő gyengédséggel lépett előre, és a nő felé nyújtotta a csomagot.
„Ezt magának hoztam” – mondta halkan János G534, megszólítva az asszonyt. „Szüksége van a melegre, most, hogy a hálózat ingadozik.”
A nagymama arca azonnal megszigorodott. A kolónia törvényei szigorúan tiltották a fejadagok egyéni megosztását és a szektorok közötti adományozást. Az Őrszemek az ilyesmit a rend elleni vétségnek tekintették.
„Vidd innen, János!” – suttogta élesen a nagymama, és határozottan visszatolta a férfi kezét, bár a hangja megremegett. „A napirendet nem boríthatjuk fel. Nem kockáztathatsz mindent egy öregasszonyért.”
De ahogy a férfi elkeseredetten megfordulni készült, a nagymama tekintete egy pillanatra megenyhült. Ujjai alig észrevehetően megérintették János ingujját. A tiltott törődés és a néma megértés ott lebegett köztük a sötétben, miközben a távolban felvisított a szektor esti létszámellenőrző szirénája.