A Tiltott Beavatkozás

János a falon lévő lemezhez hajolt. A rozsdás csavarok makacsul ellenálltak, minden mozdulatnál fémes nyikorgással feleltek, ami visszhangzott a sötét járatokban. A férfi arca megfeszült az erőlködéstől. Alinda még mindig érezte ujjain János kezének nyomását; a rövid, tiltott érintés a közös veszély ellenére is szokatlan melegséget hagyott maga után.
— Ez a rendszer… – nyögte János a foga között, miközben a csavarhúzó éle elcsúszott egy nehezen hozzáférhető rögzítőn. – Nem erre tervezték. A hálózat a Bendi-szektor óta a túlterhelés határán van. Egy ilyen beavatkozás…
Alig fejezte be a mondatot, a járatok mélyéből tompa dübörgés hallatszott, ami végigrezgett a falakon. A mennyezeti lámpák, melyek eddig is csak pislogva világítottak, elhalványodtak, majd ijesztő, vöröses fénnyel vibrálni kezdtek. A Légiósok korongja L656 kezében egy pillanatra sötétségbe borult, majd erős, pulzáló, kék fénnyel éledt újjá, mintha a külső zavarra reagálna.
A nagymama szemei aggódva jártak. – Az Őrszemek… észreveszik?
János megrázta a fejét, de hangjában ott volt a bizonytalanság. – Nem feltétlenül. De a rendszer most instabilabb, mint valaha. Minden megszakadás, minden áramingadozás… nyomot hagy. Nehezebb lesz elrejteni, amit csinálunk.
A korongon villódzó kék fény hirtelen sárgára váltott, és apró, ismeretlen szimbólumok jelentek meg rajta, forogva egy központi pont körül. Alinda tudta, hogy ez nem egyszerűen egy térkép. Ez egy rejtély, ami magába zárta a kolónia rég elfeledett múltját, és talán a jövőjét is.
János egy utolsó erőfeszítéssel meglazított egy nagyobb reteszt, és a falból kivált egy kis panel. Mögötte kusza vezetékek és egy mélyedés tárult fel, benne egy bonyolult zárszerkezettel. A levegő megtelt az égett elektronika és a régi fém szagával. A feszültség tovább nőtt, ahogy egyre mélyebbre ásták magukat a kolónia tiltott titkaiba, a túlterhelt hálózat remegése kísérte minden mozdulatukat.