2222 · Tekercs-Ildikó
A tiltott átjáró visszhangja
A fémretesz tompa csattanása még hosszan visszhangzott az elhagyatott folyosókon. Alinda a sötét járat falának dőlt, tágra nyílt szemmel bámulva a lezárult acélajtót. János óvatosan megfogta a kezét; a tenyere hideg volt, de a szorítása biztonságot adott. L656 intett nekik, hogy maradjanak csendben, miközben a távolból felmorajlott a régi generátor mély, nehéz lüktetése, amely most először küldött vibráló feszültséget az L-lakószektor elfeledett vezetékeibe.
Alinda körülnézett a homályos, nyirkos csővezetékek között. Eszébe jutott, hányszor szökött ki éjszaka a C-szektorból, maga mögött hagyva a szigorú napirendet és a nagymama óvó intelmeit, csak azért, hogy eljusson a lezárt L-szektor határáig, remélve, hogy megpillanthatja Jánost. Akkor még az Őrszemek mozdulatlan, fenyegető sziluettjei és a jéghideg fényszórók útjukat állták a határon, visszakényszerítve őt a szürke cellájába. Most bent voltak, de a szabadság ára Kovács fogsága volt.
– Megőrültetek? – sziszegte egy hang a sötétből. G302 lépett elő a csővezetékek árnyékából, arca torz volt a dühtől. – Idehozzátok a fémeket a nyakunkra! Kovács lebukott, és ha az Őrszemek rájönnek, honnan jött a jel, mindannyiunkat a fagyos-kamrába dugnak!
– A generátor elindult – felelte János halk, de szilárd reménnyel. – A tartalék áram idevezet. Látod a fényt? Van még esélyünk.
L656 a távoli, derengő folyosó felé mutatott, ahol a régi kábelek mentén halvány, sárgás fény gyúlt ki. Nem a kolónia rideg, neon villódzása volt ez, hanem valami régebbi, melegebb sugárzás, ami az emberi múltat idézte. El kellett indulniuk, mielőtt az izolációs zárak teljesen rájuk zárulnak.
Alinda körülnézett a homályos, nyirkos csővezetékek között. Eszébe jutott, hányszor szökött ki éjszaka a C-szektorból, maga mögött hagyva a szigorú napirendet és a nagymama óvó intelmeit, csak azért, hogy eljusson a lezárt L-szektor határáig, remélve, hogy megpillanthatja Jánost. Akkor még az Őrszemek mozdulatlan, fenyegető sziluettjei és a jéghideg fényszórók útjukat állták a határon, visszakényszerítve őt a szürke cellájába. Most bent voltak, de a szabadság ára Kovács fogsága volt.
– Megőrültetek? – sziszegte egy hang a sötétből. G302 lépett elő a csővezetékek árnyékából, arca torz volt a dühtől. – Idehozzátok a fémeket a nyakunkra! Kovács lebukott, és ha az Őrszemek rájönnek, honnan jött a jel, mindannyiunkat a fagyos-kamrába dugnak!
– A generátor elindult – felelte János halk, de szilárd reménnyel. – A tartalék áram idevezet. Látod a fényt? Van még esélyünk.
L656 a távoli, derengő folyosó felé mutatott, ahol a régi kábelek mentén halvány, sárgás fény gyúlt ki. Nem a kolónia rideg, neon villódzása volt ez, hanem valami régebbi, melegebb sugárzás, ami az emberi múltat idézte. El kellett indulniuk, mielőtt az izolációs zárak teljesen rájuk zárulnak.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- g302
- janos-g534
- l656
Helyszín
- elfeledett-jaratok
Előző jelenet szereplői
- alinda
- janos-g534
- kovacs
- l656
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.