A testek jussa

János határozott léptekkel indult el a nyirkos fal mentén, de a Nagymama száraz köhögése megállította.
– Maradj, ahol vagy, fiam – intette le az öregasszony, hangjában a kolónia rideg törvényeivel. – A szabályzat szerint a sötétedés beálltával minden felesleges mozgás energiapazarlás. Ha segítel nekünk, a te egységeidet is levonják.
Alinda közelebb lépett a Nagymamához, és megragadta a hideg, eres kezet. A sötétség jótékonyan eltakarta az arcát, így végre ki merte mondani azt, amit nappal, a pásztázó fények alatt sosem mert volna.
– L656 a generátoroknál van beosztva – suttogta, és a név említésére a szíve vadul kalapálni kezdett. – Ha a hálózat teljesen leáll, őt küldik be a forró gőzcsövek közé javítani. Nem engedhetem, hogy az ő testét is elhasználják a rendszerért.
– A szeretet csak felesleges hőt termel, Alinda – felelte halkan a Nagymama, de a hangja most először bizonytalanul elcsuklott. – Ebben a világban minden dobbanás kalória. Ha túl sokat érzel, hamarabb használódik el a tested, mint a dinamó kereke.
A folyosóról Kovács nehéz, ziháló légzése hallatszott. A gőzrobbanás utóhatása, a kiáramló forróság megégette a tüdejét, minden lélegzetvétele kínszenvedés volt.
– Nem bírom – nyögte Kovács, miközben a falnak támaszkodva csúszott lefelé. – A lábaim... mintha ólomból lennének. Gábor bácsi, segíts...
– Mégis hogyan? – mordult fel Gábor bácsi a sötétben, miközben a tehetetlenül lógó kábelek között tapogatózott. – Ha téged cipellek, az én cellám is lemerül reggelre. A kolónia nem tűri a gyengéket. Ha nem termelsz wattot, nem kapsz masszát. Ez a rend.
Alinda azonban nem tágított. János felé fordult, akinek sziluettje alig látszott a folyosó torkolatában. Elhatározásuk szilárdabb volt, mint a fülke vasajtaja.