A tenyér üzenete

A morajló hang egyre erősödött, lüktető, mély zúgássá változva, ami betöltötte az elfeledett járatot. A falak mintha valóban lélegeztek volna, egy ősöreg, gépi sóhajjal engedve ki magukból a port és az állott levegőt. A Légiósok korongján lévő kék fény és a nyitott tenyér szimbóluma őrülten pulzált, válaszolva a rejtélyes mozgásra. János ösztönösen kinyújtotta a kezét felé, ujjai megálltak a fénylő tenyér felszíne előtt. Nem a hálózathoz akart csatlakozni, hanem valami sokkal intimebbre, egy néma kérésre, egy ígéretre.
Egy mély, tompa dörej rázta meg a levegőt, majd a velük szemben lévő fal egy része, amely eddig teljesen egybeolvadt a környezetével, lassú, recsegő mozgással elkezdett visszahúzódni. Egy keskeny, sötét nyílás tárult fel, amely mögött nem üresség, hanem egy lefelé kanyargó alagút tátongott. Enyhe, kísérteties zöld fény áradt belőle, a levegő hideg volt és fémes, s egy halk, alig észrevehető zümmögés hallatszott, amitől Alinda fogai összekoccantak.
Nagymama szemei elkerekedtek. — Ez… ez az út… — suttogta, hangja reszketett. — Apád is ezt kereste. Ahol a múlt… találkozik a jövővel. A szavak súlya Alindára nehezedett. A nagymama történetei a múltról, a napfényről, amelyek eddig csak mesék voltak, most kézzelfogható valósággá, egy fizikai bejárattá váltak. A „szabad emlék” nem csupán egy gondolat volt többé, hanem egy ígéret, vagy talán egy csapda.
L656, aki eddig néma megfigyelő volt, most nyugtalanul mozdult meg. Mechanikus, halk kattogás hallatszott belőle, mintha a belső rendszerei is érzékelnék a kolónia megszokott rendjéből való kiszakadást. János tekintete Alindán állapodott meg. A korábbi, tiltott érintés emléke átsuhant közöttük, egy néma, kölcsönös bizalom szikrájaként, ami mélyebbre hatolt, mint bármely szó. Ebben a veszélyes pillanatban a kapcsolatuk, a közös tudásuk súlya felülírt minden félelmet.
— Menjünk — mondta János, hangja alig volt több suttogásnál, de elszántsága áthatolt a zajon. — Most azonnal. — Nem volt idő mérlegelni a következményeket, csak a cselekvés. A kolónia napirendje, az Őrszemek állandó fenyegetése, minden eltörpült a nyíló járat jelentette ismeretlen előtt. Egy lépés a múltba, egy ugrás a bizonytalan jövőbe.