A szívverés kódja

Alinda óvatosan közelebb lépett a masszát keverő edényhez, mintha csak a kiömlő sűrítményt akarná letörölni a pultról. Kovács épp egy elakadt szelepet kalapált a fülke sarkában, a fémes csörömpölés jótékonyan elnyelte a suttogást. Az Őrszem lassan elfordult a folyosó felé, vöröses fénykévét vetve a rácsos ajtóra.
– Mama – suttogta Alinda, miközben a kezével a meleg fémburkolatot támasztotta. – Láttam őt az L-szektorban. L656-ot. Amikor a szelepeket ellenőrizte, rám nézett. Nem olyan volt a szeme, mint a többieké.
A Nagymama keze megállt a fakanálon. Nem nézett a lányra, de a válla érezhetően megfeszült a szürke munkaruhában.
– Itt nincsenek nevek, kislányom. Csak kódok léteznek – felelte halkan, a torkában rekedt köhögést elfojtva. – És nincs időnk az ilyesmire. Ha az Őrszem észreveszi, hogy nem a pedálra figyelsz, mindkettőtöket átcsoportosítanak.
– De ő más – vágott közbe Alinda, miközben a szíve gyorsabban vert a tiltott gondolattól. – Nem olyan gépies. Amikor elment mellettem, melegséget éreztem. Hogy leszünk így valaha is emberek, ha még egymásra sem nézhetünk? János is folyton téged figyel. Látom rajta.
János G534 a szomszédos pedálon ült, teste ritmikus mozgással hajtotta a generátort, de a tekintete egy pillanatra megakadt a két nőn. A 84-es-alany halkan köhintett, jelezve, hogy az Őrszem fordult a folyosó végén.
– Az ember ott kezdődik, ahol a gép megáll, Alinda – suttogta vissza a Nagymama, miközben újra keverni kezdte a masszát, végleg elmosva a korábbi napkorong nyomait. – Ha megőrzöd a titkot a szívedben, nem tudnak teljesen megtörni. De L656-ot kerüld. A szerelem itt nemcsak neked, neki is a véget jelenti.
Gábor-bácsi lépett be a fülke ajtaján, kezében egy kopott mérőműszerrel, megszakítva a feszült pillanatot. Óvatosan kitért az Őrszem útjából, de a szeme sarkából biztatóan bólintott a lány felé, mintha tudná, mi lakik a szívében.