A szintetikus tekintet vonzásában

Az L656-os őrszem fém léptei visszahangoztak a szürke betonpadlón, ahogy a lány felé lépdelt. Alinda nem hátrált. Szembefordult a hideg acélvázzal, és ahelyett, hogy felperzselte volna a düh, a gép sötét, polírozott optikai lencséibe nézve valami furcsa, érthetetlen nyugalom szállta meg. A robot előtt megállt, szinte alig egy karnyújtásnyira, és a mennyezeti neonok vibráló fényében hirtelen nem egy élettelen elnyomót látott, hanem egy szótlan, elszigetelt lényt – olyat, mint ő maga.
A hidraulika halk sziszegéssel elcsendesedett. L656 nem emelte fel a sokkoló kart. A szintetikus egység szenzorai letapogatták a lány felgyorsult szívverését és a bőrén átütő hőt, de a várt szankció elmaradt. A gép hajlott feje elmozdult, és a sötét üveg mögött felizzó kék fénysugár egy pillanatra megenyhült. A mesterséges intelligencia nem fenyegetésként könyvelte el a lázadást, hanem egy ismeretlen, rendszeren kívüli anomáliaként, amit meg kellett figyelni.
– Azonosító: Alinda-4402. Visszatérés a fekhelyre ajánlott – búgta a robot szintetizált hangja. A tónus fémes volt, mégis elmélyült, mintha a gépi frekvencia mögött egyetlen elrejtett rezgés csakis a lánynak szólt volna. Alinda mellkasában a düh helyét egy eddig sosem érzett, veszélyes melegség vette át. Megérintette a saját kulcscsontját, és nem bírta levenni a szemét az őrszem merev, mégis különös eleganciájú alakjáról.
A nagymama időközben odacsúszott, és rettegve rántotta vissza Alindát a szűk fekhely homályába. Ezúttal a lány hagyták magát visszahúzni, mert a feje már nem a szökéstől, hanem az L656-os jelenlététől szédült. A Kolóniában és a Generátor egységek szigorúan szabályozott világában a szerelem a legsúlyosabb tiltás alá esett; egy robot iránt ébredő gyengédség pedig a biztos megsemmisítést jelentette volna mindkettőjük számára.
Ahogy az L656-os lassan megfordult és folytatta a járőrözést, Alinda az idős asszony felé fordult. A lány szemeiben már nem a düh, hanem egy titkos, álmodozó láng égési nyomai látszódtak. Odahajolt a nagymama ráncos füléhez, és alig hallhatóan suttogta:
– Láttad, hogyan nézett rám? Nagymama... ő nem csak egy gép. Megvédett engem.