A lángoló engedetlenség

A pihenőidő vége előtt megszólaló előjelző sziréna fémes búgása úgy csapott le a csarnokra, mint egy korbácsütés. Alinda keze ökölbe szorult. A lányban valami elpattant: képtelen volt tovább hallgatni a nagymama lassú, elnyújtott suttogását, amely a türelemről és az óvatosságról papolt. Miért kellene megvárniuk, amíg a vérük utolsó cseppjét is kiszívják a dinamók? A szellőzőből érkező vékony fénysugár nem a kivárásról szólt, hanem a cselekvésről – most azonnal.
– Nem maradhatunk itt egyetlen műszaknyit sem tovább! – sziszegte Alinda, és hirtelen felpattant a szűk fekhelyről, figyelmen kívül hagyva a mennyezeti érzékelők fenyegető jelenlétét. – A te óvatosságod nem élet, nagymama, hanem lassú halál! Unom a meséidet a réges-régi időkről, ha közben rohadunk ebben a kalitkában!
A nagymama arca megrándult a döbbenettől. Ráncos kezével görcsösen kapott a lány ruhája után, kísérletet téve arra, hogy visszahúzza őt a homály védelmébe. Az idős asszony szemében gyáva rettegés bujkált – a túlélők vak óvatossága, ami Alindát csak még jobban felbőszítette. A nagymama nem értette meg, hogy az aranyló rés nem emlék volt, hanem egy nyitott kapu, amit a gyávaságuk zárva tart.
– Ülj le, te meggondolatlan gyermek! – sziszegte a nagymama, miközben a hangja elcsuklott a félelemtől. – A robotok a legkisebb hőtüskét is észlelik. Ha most meggondolatlanul lépsz, nemcsak magadat ölöd meg, hanem engem is a megsemmisítőbe küldesz! Generációk tanulták meg, hogy a falakat nem lehet áttörni dühvel!
Alinda durván kirántotta a csuklóját az asszony száraz, meleg szorításából. Nem volt benne irgalom a nagymama koravén megalkuvása iránt. Egyetlen lépést tett a folyosó felé, mit sem törődve azzal, hogy a lépteinek koppanása végigvisszhangzott a szürke betonpadlón. A benne forrongó düh túlharsogott minden józan figyelmeztetést.
Az L656-os őrszem lencséi azonnal feléjük fordultak. A szintetikus egység megnövekedett mozgási energiát és szokatlan szívritmus-emelkedést regisztrált a szektorban. A robot hidraulikus ízületei sziszegve feszültek meg, ahogy elindult a két alak felé, miközben a pihenőzóna levegője elnehezült a láthatatlan, de fenyegető feszültségtől.
A nagymama elfojtott sikollyal próbált újra a lány után nyúlni, de a kettejük közötti szakadék már áthidalhatatlanná vált. Alinda nem akart többé szelíd áldozat lenni. Vad tekintettel nézett szembe az közeledő acélvázas géppel, készen arra, hogy akár az egész kolónia szabályrendszerét felégesse maga körül.