A szikrázó türelmetlenség ára

Alinda fogai összekoccantak, ahogy a pedál nyers fémje átvágta a talpa alatti vékony gumit. A nagymama halk, elcsukló dünnyögése nem vigasz volt számára, hanem maró méreg, ami csak felkorbácsolta a benne feszülő, elfojthatatlan indulatot. Míg az idős asszony az eltűnt szellők meg a mesés múlt árnyai felett nosztalgiázott, a lány tüdeje égni kezdett a tejsavtól meg az elhasznált, olajszagú levegőtől. Miért kellene beérniük a porral meg az üres mesékkel, amikor a testük utolsó csepp erejét is elszívják ezek a hideg gépek?
„Hagyd abba a mesélést, Nagymama!” – sziszegte Alinda hirtelen, s hangjából gátlástalan feszültség áradt. „A szavaid nem fordítják el az Őrszem optikáját, és nem adják vissza a kiesett wattokat sem! Csak lassítasz minket!” A lány lábai őrült, meggondolatlan ritmusban kezdték taposni a hajtókart, mit sem törődve az elosztó dobozból felcsapó sárgás szikrákkal. Belső dühe hajszolta; nem számolt a következményekkel, csak a tehetetlenség megalázó érzését akarta szétzúzni.
A nagymama megrettenve pillantott az unokájára, vékony, erőtlen keze remegett a kapaszkodón. „Alinda, lassíts, könyörgöm!” – suttogta riadtan, és megpróbált hozzányúlni a lány izzadságtól csillogó karjához, de a mozdulatban ott bujkált az a megalkuvás, amit a fiatal lány a legjobban gyűlölt. „Ha túlterheled a kört, a rendszer észreveszi a túlkapást! A mesék tartják bennünk a lelket, hát nem érted?”
„A mesék semmit sem érnek egy sötét lyukban!” – vágta rá Alinda vadrul, miközben tekintetével szinte kihívta a távolodó L656-os egységet. A felelőtlen hév teljesen elvakította. Egyetlen heves rántással átkapcsolta a dinamó oldalsó áramkörét a saját túlterhelt dobozára, nyíltan megszegve a csarnok biztonsági protokollját. Nem érdekelte a bölcs óvatosság, sem a nagymama remegő könyörgése; ha el kellett bukniuk, hát történjen meg most, tiszta erőből, és ne a lassú, alázatos elsorvadás által.
A fémváz baljóslatúan megcsikordult a túlméretezett fordulatszámtól, és a generátorfej felett kékes füstcsík csapott fel. Nagymama rémült kiáltása elhalt a csarnok morajában, ahogy az L656-os vörös lencséje éles, szögletes ívben zökkent vissza feléjük. A konfliktus nem a fém és a hús között izzott fel elsőként, hanem a két generáció elkeseredettsége között – a lány nyers, veszélyes dühe és az öregasszony csendes, tehetetlen félelme összecsapott a vibráló levegőben.