Véget nem érő történet

2222 · Nap-Imre

A szikra visszfénye

Alinda szorosan a markában tartotta a hűvös aranyhengert, miközben L656-tal együtt óvatosan kibújtak a szűk szellőzőnyílás végén. Egy elfeledett, poros elosztófolyosóra érkeztek, közvetlenül a lakószektorok alsó szintje felett. A lábuk alatti rácsokon keresztül felszűrődött a kolónia monoton moraja: a pedálok ütemes kattogása és a fáradt tüdők nehéz zihálása. Az Őrszem-rendszer legutóbbi szektorlezárása miatt átirányított energiakvóta súlyos teherként nehezedett az itt élőkre, még szigorúbbá téve a mindennapi robotot.
Lent, a sötét sarokban g302, a kimerült gépkezelő dühösen köpött a hideg vaspadlóra, tehetetlen haraggal rázva az öklét. Mellette egy öregember szorította össze a száját, miközben a nagymama rekedt, dühös hangon szitkozódott, amiért a hirtelen jött nyomáscsökkenés miatt megint megvonták tőlük az esti meleg masszát. A kolónia könyörtelen napirendje mindenkit a földhöz láncolt, de a feszültség most izzó parázsként terjedt a fülkék mélyén.
Alinda ujjai végigfutottak a fémhengerbe vésett finom barázdákon. Nem véletlenszerű kopás volt az: a tiltott kopogókód sormintája állt rajta. Ahogy L656 óvatosan közelebb lépett, a távoli csővezetékekből halk, ritmikus fémzaj hallatszott – a lázadás élő üzenete, amelyre a kezében lévő tekercs jelentette a kulcsot. A lány szemében megcsillant a remény szikrája: létezett egy út, amely túlmutatott a sötét járatokon.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • egy-oregember
  • g302
  • l656
  • nagymama

Helyszín

  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • l656

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.