A szervizkapu áttörése

A sárga szirénafény pász pásztázta L656 viaszos arcát. Az Őrszem-3 optikai lencséje vörösen villogott, miközben a hőszenzor vékony sugara végigmérte a három megrekedt testet. A gép nem szándékot vagy lázadást látott bennük, csupán kiszipolyozható wattokat és elpazarolt kalóriákat.
– Az L656-os egység metabolikus teljesítménye kilenc százalék – recsegte a fémes hangszóró. – Rendszerterhelése aránytalan. Újrahasznosítási protokoll elindítva. A biológiai komponens áramtalanítása kötelező.
János-G534 megdermedt. A félelem gúzsba kötötte a lábát, ahogy közelebb szorította magához a kimerült férfit.
– Nem kapjátok meg! – nyögte János, de a hangja elcsuklott.
Alinda nem habozott. A lány tudta: a kolónián a test nem ember, hanem üzemanyag. Megragadta a falból kilógó, csupasz rézkábelt, és tétovázás nélkül saját csuklójeladójához szorította. A saját biológiai feszültségét, éhes pulzusát és maradék izomenergiáját vezette közvetlenül a nyitóretesz áramkörébe.
A szikra élesen megserakadt. Alinda görcsösen megvonaglott, ahogy a feszültség kivasalta a tüdejéből a levegőt, de a zsilipáramkör túlterhelődött. Az Őrszem-3 optikája elhalványult a zárlattól, s a nehéz acélkapu résnyire felpattant.
– Keresztül! Most! – lihegte Alinda, és utolsó erejével átlökte Jánost a keskeny résen.