A szektor új jövevénye

János megmarkolta Alinda kezét, és a fülke hátsó falában lévő rozsdás vészkijáró felé terelte a lányt. Mielőtt az Őrszemek fémtestei elérték volna a zárlatos folyosót, mindketten átpréselték magukat a keskeny szellőzőnyíláson. A szűk, porszagú járat egyenesen az L-lakószektor felső galériájához vezetett, ahol a csövek melege még őrizte az emberi élet halvány nyomát.
A védőrácson át kitekintve szokatlan feszültségre lettek figyelmesek. A kolónia gépies, nyomasztó csendjét éles szóváltás törte meg. Odalent a szektorfelügyelő szorosan összefont karral állt egy újonnan érkezett lakó előtt. Az új jövevény, akit a hálózat a külső szektorok felülvizsgálata miatt helyezett át ide, határozottan megtagadta a szigorított napirend utasításait. A férfi kemény vonású arccal, korábbi idegen légiós szolgálatára és a régi törvényekre hivatkozva állta a felügyelő fenyegető tekintetét, és visszautasította, hogy a gép kisajátítsa a családi emlékeit.
– Nem a ti szabályaitok szerint tanultam meg életben maradni – harsant a férfi érces hangja.
Alinda szeme felragyogott a homályos rács mögött. János érezte, ahogy a lány szorítása megerősödik a karján. A kolónia szürke falaiban most először láttak nyílt ellenállást. Nem voltak egyedül: az új lakó fellépése megmutatta, hogy a rendszerből hiányzó emberi tartás még nem veszett el teljesen, s ez új reményt adott a meneküléshez.