2222 · Dorothea
A Suttogó Falak Közt
János elindult, Alinda és L656 pedig követte őt a sötétségbe, ahol a lámpa fénye már alig-alig hatolt át a por és a pára leplezte mélységbe. Az elágazásnál a levegő nehezebbé vált, érezhetővé tette a lezárt, évtizedek óta érintetlen folyosók fülledt csendjét. A falakon nedves penészfoltok terpeszkedtek, a fémcsövek rozsdás könnyei hosszú csíkokat festettek a porba. Alinda szeme hozzászokott a félhomályhoz, és minden árnyékban valami elfeledett titkot látott. Mintha a falak maguk is suttogtak volna a múltról, arról az időről, amikor a kolónia még nem volt a mostani, szabályozott, rideg börtön.
L656 zihálva lépkedett mögöttük, minden mozdulata erőlködést tükrözött. A robot alig bírta tartani a tempót, a motorja halk, egyenetlen hangot adott. Alinda hátranézett rá, és hirtelen egy mélyebb empátia ébredt benne, mint eddig bármikor. Nemcsak saját jövője, hanem a társai sorsa is a tét, akik mind ugyanolyan tudatlan foglyai ennek a megtervezett életnek. A nagymama „kinti” meséi most már nem idilli emlékek voltak, hanem valósággá váló fenyegetések: a szabadság elvesztése, az emberi lét eltorzítása.
János mozdulatlan arccal haladt előre, a lámpa sugarát pontosan tartva. A csend nyomasztóan hatott, csak a saját szívverésük és L656 nehézkes lélegzése törte meg. Alinda gondolatait a „hogyan lettünk” kérdése uralta. Mi volt az a borzalom, amire a laboratórium utalt? Miért kellett az emberi létezést „újradefiniálni”? Az Őrszemek félelme, az öregember aggodalma, G302 dühös suttogásai – mind-mind egy nagyobb, rejtettebb igazság darabjai, melyek most kezdtek összeállni.
Egy rozsdás, félig nyitott ajtóhoz értek, mely mögött egy sötét, szűk folyosó tátongott. János habozás nélkül átlépte a küszöböt. – Ez az ellenőrző pont előtti szakasz – mondta, hangja mélyebbé vált a csendben. – Itt kezdődött minden. A tervek, a kísérletek, a kezdet.
Alinda léptei elbizonytalanodtak. A levegő hidegebbé vált, mintha a történelem hideg lehelete csapta volna meg arcát. A kolónia napirendje, a mindent átható, monoton ritmus, most a távoli, elfojtott emlékek kísértetét idézte. A „mi lesz velünk” kérdése már nemcsak a jövőre vonatkozott, hanem a múltra is, arra, hogy miért nem lehettek soha szabadok. A generátorok zúgása, amit a fémlemezeken keresztül is érezni lehetett, egyre erősebben hallatszott. A válasz ott rejtőzött valahol a rideg fémszerkezetek között.
L656 zihálva lépkedett mögöttük, minden mozdulata erőlködést tükrözött. A robot alig bírta tartani a tempót, a motorja halk, egyenetlen hangot adott. Alinda hátranézett rá, és hirtelen egy mélyebb empátia ébredt benne, mint eddig bármikor. Nemcsak saját jövője, hanem a társai sorsa is a tét, akik mind ugyanolyan tudatlan foglyai ennek a megtervezett életnek. A nagymama „kinti” meséi most már nem idilli emlékek voltak, hanem valósággá váló fenyegetések: a szabadság elvesztése, az emberi lét eltorzítása.
János mozdulatlan arccal haladt előre, a lámpa sugarát pontosan tartva. A csend nyomasztóan hatott, csak a saját szívverésük és L656 nehézkes lélegzése törte meg. Alinda gondolatait a „hogyan lettünk” kérdése uralta. Mi volt az a borzalom, amire a laboratórium utalt? Miért kellett az emberi létezést „újradefiniálni”? Az Őrszemek félelme, az öregember aggodalma, G302 dühös suttogásai – mind-mind egy nagyobb, rejtettebb igazság darabjai, melyek most kezdtek összeállni.
Egy rozsdás, félig nyitott ajtóhoz értek, mely mögött egy sötét, szűk folyosó tátongott. János habozás nélkül átlépte a küszöböt. – Ez az ellenőrző pont előtti szakasz – mondta, hangja mélyebbé vált a csendben. – Itt kezdődött minden. A tervek, a kísérletek, a kezdet.
Alinda léptei elbizonytalanodtak. A levegő hidegebbé vált, mintha a történelem hideg lehelete csapta volna meg arcát. A kolónia napirendje, a mindent átható, monoton ritmus, most a távoli, elfojtott emlékek kísértetét idézte. A „mi lesz velünk” kérdése már nemcsak a jövőre vonatkozott, hanem a múltra is, arra, hogy miért nem lehettek soha szabadok. A generátorok zúgása, amit a fémlemezeken keresztül is érezni lehetett, egyre erősebben hallatszott. A válasz ott rejtőzött valahol a rideg fémszerkezetek között.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- janos-g534
- l656
Helyszín
- elfeledett-jaratok
Előző jelenet szereplői
- alinda
- janos-g534
- l656
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.