Véget nem érő történet

2222 · Cső-Eliza

A sötétségből nyíló ösvény

János lassan engedte el Alinda ujjait, de a tenyerük között megrekedt meleg még másodpercekig parázslott a hideg nyirkosságban. G302 feltápászkodott, és durván megtörölte kormos homlokát. A zseblámpa sugara végigpásztázta a sötét folyosó falait, ahol a lecsapódó pára kövér cseppekben szivárgott le a rozsdás illesztéseken. Nem volt visszaút; a mögöttük lezáródott zsilip acéltömbje végleg elszigetelte őket a kolónia gépies ritmusától.
– Nincs időnk – sziszegte G302, hangjában a düh mellett már a sietség vibrált. – A főkapu lezárása elindult. Ha nem érjük el a generátoregység elosztóját, mielőtt a rendszer kisüti az energiát, itt rohadunk meg. Ez a ti szabadságotok? Hogy egy sötét lyukban dögöljetek meg?
Alinda felegyenesedett, térde remegett a kimerültségtől, de szemeiben dacos tűz égett. János mellé lépett, óvatosan megtámasztva a lány könyökét. Ez a parányi érintés több volt fizikai segítségnél; a kolóniában, ahol az embert csak wattban mérték, ez a törődés jelentette a valódi lázadást. Az ember nem fogaskerék, hanem a másikért felelős lélek.
– Induljunk – mondta János rekedten, de határozottan.
G302 elindult, a lámpa fényével utat vágva a sötétségben. A járat mélyéből hideg, fémes huzat csapott meg őket, jelezve a még ismeretlen szektor közelségét.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • g302
  • janos-g534

Helyszín

  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • g302
  • janos-g534

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.