2222 · Nagyóska
A sötét kezdete
János szerszáma éles kattanással csattant a kék fővezetéken. Egy pillanatnyi, villódzó kékes fényözönben fürdött az egész elosztóhelyiség, mintha egy elfeledett csillag robbant volna fel a falak között. Aztán hirtelen, mindent elnyelő sötétség borult rájuk. A recsegő hangszórók elhallgattak, Bordás felügyelő dühödt ordítása, Bendi jajszava, Fekete fenyegetőzése mind egy csapásra elenyészett. A kolónia túlterhelt hálózatának haldokló morajlása is elnémult, csak a távoli gépek halk, egyenletes zúgása maradt.
Alinda reflexszerűen hunyta le a szemét a hirtelen fényre, majd kinyitotta a vaksötétben. A csend súlyosabb volt, mint a korábbi zaj, a levegő is hidegebbnek tűnt. Fizikai kimerültsége ellenére egy pici, makacs szikra lobbant fel benne: *megtörtént*. János, a névtelen G534-es, aki eddig csak árnyékban létezett, éppen most lépett színre, és egyetlen mozdulattal rántotta ki a szőnyeget az egész kolónia alól. A G302 emléke továbbra is kísértette, de most a cselekvés súlya nehezedett rájuk.
János a sötétben is érezte Alinda tekintetét. Az őrszemek vakok voltak. A kolónia napirendje felborult. Mi lesz ezután? A csendben az emberi létezés örök kérdései, a „Hogy lesz az ember?” és a „Mi lesz vele?” hirtelen sokkal tapinthatóbbá váltak, mint valaha. Előre tapogatózott a sötétben, kezével a falat kereste. „Most indulnunk kell,” mondta, a hangja mélyebb és határozottabb volt. Nem volt visszaút, csak előre. Alinda bólintott a homályba, szívében félelem és egy furcsa, szinte tilos remény ébredt.
Alinda reflexszerűen hunyta le a szemét a hirtelen fényre, majd kinyitotta a vaksötétben. A csend súlyosabb volt, mint a korábbi zaj, a levegő is hidegebbnek tűnt. Fizikai kimerültsége ellenére egy pici, makacs szikra lobbant fel benne: *megtörtént*. János, a névtelen G534-es, aki eddig csak árnyékban létezett, éppen most lépett színre, és egyetlen mozdulattal rántotta ki a szőnyeget az egész kolónia alól. A G302 emléke továbbra is kísértette, de most a cselekvés súlya nehezedett rájuk.
János a sötétben is érezte Alinda tekintetét. Az őrszemek vakok voltak. A kolónia napirendje felborult. Mi lesz ezután? A csendben az emberi létezés örök kérdései, a „Hogy lesz az ember?” és a „Mi lesz vele?” hirtelen sokkal tapinthatóbbá váltak, mint valaha. Előre tapogatózott a sötétben, kezével a falat kereste. „Most indulnunk kell,” mondta, a hangja mélyebb és határozottabb volt. Nem volt visszaút, csak előre. Alinda bólintott a homályba, szívében félelem és egy furcsa, szinte tilos remény ébredt.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- janos-g534
Helyszín
- elfeledett-jaratok
Előző jelenet szereplői
- alinda
- janos-g534
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.