Véget nem érő történet

2222 · Nap-Imre

A sárgaréz melege

János berántotta a lányt a szellőzőrács mögötti, sötét akkumulátorkamrába, épp mielőtt a sárgás keresőfény elérte volna a sarkot. Kovács egy utolsó, rémült pillantással követte őket, majd nesztelenül behúzódott egy rozsdás transzformátorház mögé a folyosó túloldalán. Az Őrszemek nehéz léptei elzakatoltak mellettük, a fémcsövekből áradó forróság szinte égette a bőrüket.
A szűk fülkében János előhúzott a zsebéből egy apró, sárgaréz fogaskereket, amit még Alinda nagymamájától kapott. Nem gépalkatrész volt ez már, hanem kézzel csiszolt, sima kabala a régi világból.
– Meg kell tartanunk ezt – nyomta János a lány kezébe a fémet. – Nem vagyunk gépek. Nem csak a pedálokért lélegzünk.
Alinda ujjai végigfutottak a meleg fémfelületen. A sötétben felsejlett benne a nagymama meséje a szabad égről. A félelme lassan átadta a helyét valami makacs, új érzésnek: a méltóságnak. Megértette, hogy az ember nem a rászabott kalóriáktól és az energiacelláktól lesz az, ami, hanem a lázadó melegtől, amit egymás iránt éreznek. János és Alinda csendben várták, hogy a folyosó teljesen elcsendesedjen, de a szívük már egy másik ütemre vert.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • janos-g534
  • kovacs

Helyszín

  • l-lako-szektor

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • janos-g534
  • kovacs

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.