A rézcsavar szikrája

A szervizakna mélyéből gőzsugár csapott ki, a mennyezeti sziréna pedig éles, ritmikus sziszegéssel jelzett. A nagymama kétségbeesetten visszahúzódott a homályba, míg János-G534 reszkető kézzel próbálta fedezni a lányt. Nem volt visszaút: az Őrszemek lassan gördülő kerekeinek fémes zaja már hallatszott a folyosó túlsó feléről.
– Gyorsan, befelé! – sziszegte Alinda. L656 tétovázott, de a lány nem hagyott időt a habozásra. Megragadta a férfi fagyos csuklóját, és berántotta a csővezetékek közé.
Ahelyett azonban, hogy puszta rettegéssel menekültek volna, Alinda egy elkopott rézcsavart ékelt a zárszerkezet fogaskerekei közé. A nagymama régi története jutott eszébe a régi világ szabadságáról és arról a titkos jelzésről, amit a karbantartók használtak a rendszer átejtésére. Három gyors, ütemes ütést mért a fő nyomócsőre a karabinerével – fém a fémen, egyértelmű üzenet a távolabbi aknákban bujkálóknak.
– Mit csinálsz? Észreveszik! – lihegte János-G534 a sötétben, miközben a lezáródó rács beleütközött az elékelt csavarba, és szikrázva megakadt.
– Hadd vegyék – felelte Alinda, bár a szíve a torkában dobogott. – Tudniuk kell, hogy nem vagyunk gépek.
A szervizcsatorna nyirkos sötétje elnyelte őket, mögöttük pedig felzúgtak a vészjelzők.