Véget nem érő történet

2222 · Homály Bálint

A Rendszer Rése

Alinda szemei végigpásztázták a két őrszemet. A gépek óriási, mozdulatlan tömegükkel torlaszolták el az utat, lassan, ritmikusan pislákoló sárga fényeikkel hideg, közönyös figyelmet sugároztak. A rozsdás ízületekből sziszegő gőz illata, a fém és az olaj keveréke betöltötte a folyosót. Esélytelennek tűnt átsurranni közöttük, a legkisebb mozdulatra is azonnal riasztottak volna. A Nagymama megborzongott mellette, alig hallhatóan szuszogva, míg az Új Lakó a falnak préselődve tartotta vissza lélegzetét. A feszültség tapintható volt a szűk térben.
„János…” – suttogta a Nagymama, hangja elfojtott volt, mégis sziklaszilárdnak hatott a csendben. „Ő tudta, hogyan kell. A régi időkben, mikor még voltak… rések. A rendszerekben. Nem voltak tökéletesek.” A szavai lassan, mintha egy mély kútból merülnének fel, áztatták át a levegőt. A keze remegve, szinte öntudatlanul megérintette a szekrényből magával hozott rozsdás fémdarabot. Ez nem volt véletlen.
Alinda arcára pillantott. Az emlék, ami a Nagymama szemében táncolt, valami régebbi, valami emberibb időből származott. Egy olyan korból, ahol a gépek még nem voltak ilyen véglegesek, ahol az ember még megtalálta a kibúvókat. A lány agya lázasan járt. Rések. A kolónia napirendje, a megszokott ritmus. Az Őrszemek is a rendszer részei voltak, ugyanazokat a protokolokat követték nap mint nap, évtizedek óta.
– Melyik rés? – kérdezte Alinda halkan, szeme sarkából az egyik Őrszem lustán pislákoló szenzorát figyelte. A gép mozdulatlan maradt, csak a sárga fény villódzott tovább.
A Nagymama megbillentette a fejét, tekintete mintha átlátott volna a falakon. „A hajnali váltás előtt… van egy pillanat. Amikor a rendszer újrarendeződik. Egy mikro-pillanat. A régi Őrszemek… lelassultak. Egy másodperc. Aztán jött az új parancs.”
Alinda tudta, hogy a „régi idők” említése nem metafora volt. Azok az idők, amelyekről a Nagymama mesélt, a kolónia eredetének homályos, félig tiltott történetei voltak. A Nagymama szavai, János nevének felbukkanása mind arra utalt, hogy van egy mód. Egy olyan rés, amelyet az emberi lelemény, a szabadság vágya fedezett fel, és tartott fenn, amíg el nem felejtették, vagy el nem nyomta a rendszer. Ez a pillanat volt az „hogy-lesz-az-ember” kérdésének egyik kulcsa: képes-e az ember meghaladni a gépies rendszert, képes-e megtalálni a saját útját a rácsok között?
A lány tekintete élesebb lett. A hajnali váltás. Az a rövid rés, amikor az Őrszemek érzékelői átmenetileg kalibrálják magukat. Ha ez igaz volt, ha a rendszer még őrizte ezt a régi hibát, akkor az egyetlen esélyük ez volt. De nem volt idő várni. A kolónia napirendje, mint egy szorító hurok, hamarosan újból begyorsult.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • az-uj-lako
  • nagymama
  • orszemek

Helyszín

  • c-szektor

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • az-uj-lako
  • nagymama
  • orszemek

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.