A Rejtett Pulzálás

A pulzálás vezette őket mélyebbre. A járatok egyre szűkebbé váltak, a levegő nehezebbé, állottabbá. Kovács óvatosan lépkedett, a villáskulcs markolata szinte rásült a tenyerére. János a sötétben kémlelte a hátuk mögötti részt, minden apró neszre összerezzent. Alinda tekintetével követte a vezetékek kacskaringós útját a nyirkos falon. A halk zümmögés most már a csontjaikban is érezhető volt, egyfajta mély, rejtett dobbanás.
„Gondolod, hogy... hogy ez a mi családunknak is segíthetne?” – suttogta Alinda, hangjában a félelem és a remény furcsa elegye. „Ha valóban ingyen van, és nem kell hozzá a pedál...” A gondolatot nem fejezte be, de Nagymama azonnal értette.
„Apád mindig azt mondta,” – felelte Nagymama rekedtesen, miközben a pulzálás ritmusára enyhén megremegett. „Hogy a szabad energia nem luxus, hanem jog. Azt hittük, csak mesék ezek. De nézd, most itt van.” A szavai visszhangoztak a falak között, mintha a múlt suttogásai keltek volna életre. Alinda a szülei felé forduló emlékekre gondolt, és arra, hogy apja milyen elszántan hitt valamiben, amit sosem nevezhetett nevén a kolóniában. Ez az új felfedezés mintha az ő örökségét igazolta volna.
„Ne most erről,” – Kovács hangja feszült volt, szinte pattanásig húzva a csendet. „Még nem tudjuk, mi van a végén. És az Őrszemek... L656, van valami új?”
L656 szemei villogtak a sötétben. „Energiavektor intenzitása: növekvő. Lehetséges forrás közelítése. A kolónia hálózatától elkülönülve. Biztonsági protokollok sérülnek. Veszélyszint emelkedik.” A robot szikár jelentése csak tovább fokozta a feszültséget. A falon lévő Őrszem jel feletti három vonal mintha most még élesebben kirajzolódott volna a halvány fényben, és a csendes ítélet árnyéka sűrűbbé vált körülöttük. De a pulzálás már túl erős volt ahhoz, hogy visszaforduljanak.