Véget nem érő történet

2222 · János Szikra

A rejtett forma súlya

Alinda óvatosan kihúzta a kezét a zsebéből, de nem a rejtett rézvirágot mutatta meg, hanem szorosan átölelte az idős asszonyt. A szűk fülke lepedővé vékonyodott falain keresztül behallatszott az L-szektor fémrácsainak csikorgása.
– Tiszta – hazudta halkan, miközben ujjai között még érezte a sodort drót hűvös peremét. – De a folyosón valami megváltozott. Az új lakó nem hajolt meg.
A nagymama riadtan szorította össze a száját, szemeiben a generációk óta öröklődő rémület villant fel. Tudta, mit jelent a kolónián a különállás: a fejadagok megvonását, a dinamók melletti dupla műszakot, vagy a nyomtalan eltűnést a generátoregységek mélyén.
A folyosóról szaggatott, botladozó léptek zaja verte fel a csendet. Egy öreg szomszéd haladt el a fülke előtt, rettegve pillantva hátra a sötétedő átjáró felé, ahol egy őrszem nehézkes léptei visszhangoztak. A járőr mozgásának üteme bizonytalan volt, mintha az L656 által kiváltott zűrzavar a rend fenntartóit is megrendítette volna.
Alinda a pricskük alatti laza fémlemez mögé csúsztatta a rézvirágot. Ez az apró tárgy nem csupán forma volt, hanem bizonyíték arra, hogy az ember több a gépeket tápláló testhőnél. A lány tudta, hogy a hallgatásuk ideje lejárt.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • egy-oregember
  • nagymama
  • orszem

Helyszín

  • fulke-14
  • l-lako-szektor

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • kovacs
  • nagymama

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.