A régi levegő

Alinda habozott. A nyílás túl szűknek tűnt, a mögötte lévő sötétség pedig még mélyebbnek, mint az a járat, ahonnan jöttek. A nagymama remegő keze azonban megragadta a vállát.
– Menj! – suttogta az öregasszony, hangjában szokatlan erővel, ami áthatolt Alinda félelmén. – Ne gondolkodj!
Alinda bólintott, bár a torka összeszorult. Elsőként csúszott be, szűk, porlepte résen keresztül. A fém éles volt, a ruha megakadt rajta. A szűk folyosóban csak vékonyan áramlott a levegő, nehéz volt lélegezni. A kolónia morajlása itt tompábbá vált, de Kovács embereinek távoli léptei még mindig hallatszottak. A nagymama követte, nehézkesen préselte át magát. Ahogy Alinda felemelkedett egy kicsit tágasabb, de még mindig szűk folyosóra, érezte a nagymama kezét a hátán, ami lökdöste előre.
A fény hiánya teljes volt. A levegő is más volt itt. Nehéz, földes szag, évszázadok pora és valami szokatlan édesség keveredett benne, ami sosem volt érezhető a kolónia steril folyosóin. A falak nyersebbek voltak, burkolatlanok, ridegek. Ez a hely nem volt a kolónia része, vagy legalábbis nem az a része, amelyet rendeltetésszerűen használtak volna.
– Emlékszem – hallotta Alinda a nagymama rekedtes hangját maga mögött. – Emlékszem, amikor még a levegő is más volt. Kint. Fent. A nagyszüleid mesélték. Friss volt. És szabad.
Alinda megfordult, de a teljes sötétségben csak a nagymama közelségét érezte. Az öregasszony súgta szavak, a szabad-emlék visszhangjai voltak. Egy letűnt világról, amit Alinda csak mesékből ismert, ahol az égbolt végtelen kék volt. A kolónia falai között ez az emlék tiltott volt, szinte veszélyes. Most, ebben a rejtett járatban, a hálózat morajlásán túli csendben, az emlék szinte tapinthatóvá vált. A nagymama nem gondolkodott, csak hajtott, a túlélés ösztöne és a remény keverékével. Alinda érezte a lökdösést, a kényszert, ami nem csak a testére, hanem a lelkére is hatott. Előre kellett menniük, a kolónia elfeledett mélységeibe. A távoli csattanások közeledtek. Kovács emberei nem adták fel. De most a nagymama már nem csupán a menekülésre koncentrált. Valami többre.