A protokoll kódja

János ujjbegyei még mindig a "Sürgősségi humán újraindítás" gomb felé tartottak, ám tekintete eltévedt, és egy alig észrevehetően villogó almenüsorra esett. A gomb puszta ereje helyett valami sokkal intimebb, sokkal rémisztőbb titok rejlett a "Kezdeti beavatási protokollok" felirat alatt. Egy pillanatra megingott, mintha a kolónia maga súgna neki, hogy ne menjen tovább, de Alinda elkeseredett hangja és a Nagymama rezignált fájdalma tovább lökte.
Egy érintéssel megnyitotta a menüt. A képernyőn száraz, technokrata szöveg jelent meg, mely a születéstől a „teljes energiatermelő kapacitás eléréséig” terjedő emberi életciklust írta le. Nem nevelés, nem fejlődés, hanem fázisok, kvóták és optimalizálási pontok. Minden egyes szakaszhoz egy rendszerszintű azonosító tartozott, egy kódszám, amely a „szükségleteket” és a „produktív élettartamot” határozta meg.
Alinda előrehajolt, szemei végigfutottak a rideg sorokon. A „001-es alany, embrionális fázis: erőforrás allokáció, protokoll alfa-7” feliratnál hangos, fojtott sóhaj szakadt ki belőle. "Tehát még a születésünk is… egy program része?" – kiáltotta, hangjában a düh és a kétségbeesés borzalmas keveréke. "Nem is emberként születtünk, hanem mint egy projekt?"
A Nagymama szorosabban maga köré vonta a vállán lévő, kopott kendőt. „Évekig meséltem nektek, hogy az élet nem ilyen. Azt hittem, mi legalább az emlékeinkkel többek vagyunk. De ha a kezdet is egy algoritmus, akkor mi a különbség egy gép és köztünk?” Szavaiban nem volt harag, csak mély, mindent átható kiábrándultság.
János öklét ökölbe szorította. A "Sürgősségi humán újraindítás" gomb most egy másik fénytörésben jelent meg előtte. Nem csupán a rendszert indítaná újra, hanem talán az emberi méltóság definícióját is. A hideg, mechanikus logika most a létezésük alapjait kérdőjelezte meg. A gomb megnyomása egy új kezdetet jelenthetett, egy esélyt, hogy az ember ne csupán egy kvóta legyen, hanem újra az, aminek lennie kell. A konzol zümmögése felerősödött, mintha az egész kolónia visszhangozná a feltett kérdést: mi is az ember, és hogyan lehetünk újra azok, akik valaha voltunk?