A hatékonyság ára

János ökölbe szorított keze remegett a gomb fölött, de nem nyomta meg. A konzol zümmögése felerősödött, és a „Kezdeti beavatási protokollok” menüje mellett egy új opció villódzott: „Generációs Termelékenységi Jelentések”. A cím puszta mechanikussága hideg borzongással futott végig a gerincén. Egy érintéssel megnyitotta, és a képernyőn grafikonok és táblázatok özöne jelent meg, melyek a korábbi generációk „energiahozamát”, „karbantartási szükségleteit” és „optimalizált élettartamát” mutatták be.
Alinda mélyet szívott, ahogy a „G534-es sorozat – Alacsony hatékonyságú kohorsz, 2045-2075” feliratot olvasta. A számok ridegen mutatták, hogy az ő generációja, Jánosé és a többieké, már a kezdetektől fogva egy hibás tételként volt számon tartva. "Alacsony hatékonyságú... Mi a fene ez? Mi nem termékek vagyunk!" – a hangja éles volt, vágott, mint a hideg kolóniai levegő.
A Nagymama szemei elkerekedtek, ahogy egy régebbi szekcióra pillantott. „Ez... ez a ’20-as évek végén születettek. Az én szüleim generációja.” A táblázat a „magas adaptációs képességű, de erőforrás-igényes” csoportba sorolta őket. A megfogalmazás minden emberi értéket megtagadott, és puszta biológiai adatokra redukált egy egész életet. A felháborodás felülkerekedett a kiábrándultságon. „Ők meséltek a napfényről, a szabad életről… és ők is csak számok voltak a rendszernek?”
János tekintete végigpásztázta a generációs ciklusokat. Látta a „tervezett elhalálozási arányokat” és a „pótlási kvótákat”. Minden adat arra szolgált, hogy a kolónia embergyártási logikája a lehető legzökkenőmentesebben működjön. Az emberi életet egyenletként kezelték, ahol a változók az energia és a nyersanyagok voltak. A gomb, melyet korábban az emberi méltóság újradefiníciójának reményével nézett, most egy még sötétebb igazság kapujaként tátongott előtte. Az ember itt sosem volt ember, csak egy adatpont a nagy egészben. A kérdés már nem csak az volt, *hogyan* lesz az ember, hanem hogy *lehet-e* egyáltalán ember ebben a rideg rendszerben. Keze most egy „Részletes Elemzés” gombra siklott, amely az egyéni protokollokba ígért betekintést. Nem volt visszaút, csak egyre mélyebbre a hazugságok hálójában.