Véget nem érő történet

2222 · Szél-Kata

A porba rajzolt gyökér

Átlépték a szűk átjárót, s az acélajtó fojtott csattanással záródott be mögöttük. A retesz kattanása végérvényesen elvágta a visszavezető utat az L-szektorba. A csend hirtelen és súlyosan nehezedett rájuk: itt már nem zúgtak a központi lélegeztetőgépek, és a dinamócsarnok állandó, tompa vibrálása is elhalt.
Az új lakó a falnak támaszkodva kapkodta a levegőt, szemei vadul fürkészték a járat mélyét. A nagymama azonban nem habozott. Megállt egy elhagyatott kapcsolódoboz előtt, és a fedelét felfeszítve egy apró, kopott fémdobozt húzott elő. Benne egy besárgult papírlap lapult: egy kézzel rajzolt fa képe, aminek gyökerei mélyen a földbe fúródtak.
„Ez még a nagy lezárások előttről maradt itt” – suttogta a nagymama, ujjaival végigsimítva a papír szélét. „A Kolónia azt sulykolja, hogy a testünk csupán kalória, áram és munkaképesség. De az ember nem a pedálok hajtásától lesz ember, Alinda. Hanem attól, hogy emlékszik a szabad égre, és nem egyezik bele abba, hogy puszta alkatrésszé váljon.”
Alinda megérintette a papír érdes felületét. A nyirkos járatban először érezte úgy, hogy a tüdejébe áramló levegő nem a rendszer jussa, hanem az övé. Az új lakó közelebb lépett, s bár félelme nem csökkent, tekintetéből kiveszett a gépies behódolás.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • az-uj-lako
  • nagymama

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.