A parázs feszültsége

A folyosó sötétjéből nehéz, sietős léptek hallatszottak, de nem az Őrszem nehézkes páncélja csikordult meg. János, a G534-es blokk névtelen munkása lépett ki a rácsos átjáró mögül, kezében egy durván megmunkált, de működőképes feszültségszabályzóval. Arca csupa korom volt a generátorok olajától, dühös tekintetében mégis tiszta elszántság égett. Egyenesen Alinda fülkéje felé tartott, figyelmen kívül hagyva a közeledő vörös vizorok pásztázó fényét.
– Vedd el, Alinda – sziszegte János, és a lány kezébe nyomta a feszültségszabályzót. – Ez kiegyenlíti a kört a fülkében. Nem fognak bemérni titeket az elem miatt.
A nagymama azonnal felállt a recsegő matracról, testével elállva a fülke bejáratát. Dühösen, mégis reszkető kézzel tolta el magától a férfit. A kolónia szigorú törvényei tiltották a szektorok közötti szövetségeket; az ilyen engedetlenségért azonnali büntetés járt.
– Mit képzelsz, G534? Tűnj innen, vissza a saját generátorodhoz! – utasította el ridegen, de a hangjában megbújó fojtott aggodalom elárulta valódi érzéseit. Évtizedek óta őrizte magában a férfi csendes, oltalmazó jelenlétét, még ha a túlélés érdekében el is fojtotta magában a vonzalmat.
– Nem hagylak itt titeket a sötétben – vágott vissza János makacsul. Lépteivel szándékosan távolodott el a fülkétől a folyosó közepe felé, hogy saját, tiltott jelenlétével vonja magára a közeledő Őrszem figyelmét, időt nyerve nekik a szabályzó elrejtésére.