A nagymama titka — új hang

Janos lassan pislogott, szemei élesen belevágtak a felszíni fénybe. A gyötrő, felemésztő szívás megszűnt, de az ereje elhagyta. Alinda térdelt mellé, a sárgaréz alkatrész még a kezében szorongott. A félelem szorította össze a gyomrát. Mit tett? Egy embert kimentett a hálózatból, de egy halálra ítéltet dobott a kietlen felszínre.
„Élek…” – suttogta Janos rekedten, és halványan elmosolyodott. Az arca még mindig hamuszürke volt, de a szemeiben már megjelent egy szikra. Nem a kolónia monoton, zöldes fénye, hanem valami sokkal mélyebb, törékenyebb fény. – „De mihez kezdek magammal? Mi leszek, ha nem a kolónia része többé?”
Alinda előrehajolt, kezével megérintette a férfi vállát. Érezte a bőr alatt lüktető, gyenge életet. A feladata most az volt, hogy életben tartsa őt. „Majd meglátjuk. Először erőre kell kapnod. Mit tehetünk? Élelem? Víz?” A kolónia falain kívül minden ismeretlen volt, minden veszélyesnek tűnt.
Janos erőtlenül megrázta a fejét. „A nagymama… ő mesélt. Arról, hogy a testnek van saját ereje. Nem csak a pedálos dinamó adja az életet. A kolónia elhitette velünk, hogy mi vagyunk a hálózat, de a régiek tudták, mi az élet igazán.” A szavai lassan, akadozva jöttek, minden szó küzdelemnek tűnt. – „Azt mondta… az ember képes… képes túlélni. Még a kolónia kényelmes, de fojtogató védelme nélkül is. Titokban tartottuk, ő és én. Egy régi, elfeledett világ maradványa volt, amit a hálózat nem tudott elvenni tőle.”
Alinda ránézett, tekintetében feszült kérdőjelek. A nagymama történetei mindig csak legendák voltak, a régi idők elmosódott foszlányai, amikkel elűzte az unalmas kolónia-élet monotóniáját. De most, itt, a felszíni peremen, ezek a szavak hirtelen halálosan komollyá váltak, egyetlen reménysugárként lebegtek a fenyegető bizonytalanság felett.
„Mesélj róla, Janos! Mesélj a nagymamádról! Mit tudott ő, amit mi nem? Miből merítette azt a… reményt?” – sürgette a lány, próbálva erőt önteni a férfiba. A felszíni szél egyre jobban feltámadt, és a távolban sötét árnyékok mozdultak meg a horizonton. A halál fenyegetése nem múlt el, csak formát változtatott. Most a kinti világ elemei, az ismeretlen éhség és a bizonytalan jövő képében jelent meg, amelyre a kolónia nem készítette fel őket.