A merülő forrás

Alinda nem habozott. A nagymama szavai, a szabadságról szóló mesék és a 2031-es évszám súlya egyértelmű döntésre ösztönözte. A halványuló piros dióda egy élet végső kifulladását jelezte. Tudta, hogy a tét nem csupán egy adat, hanem egy ember, aki a kolónia puszta üzemanyagát képezi, és ha elfogy, egyszerűen törlik. Ez a rideg valóság égette a „test-energia” konfliktusát a tudatába.
Gyorsan, de óvatosan nyúlt a fagyos henger oldalán lévő, elhanyagolt interfészhez. Ujjai azonnal megtalálták a rejtett nyomógombot, mely halk kattanással éledt. A képernyőn homályos zöld betűk jelentek meg: „Alany: 84-es. Állapot: kritikus. Bio-energia: 3%. Törlés protokoll aktiválva: 01:23.” Alindának alig több, mint egy perce volt. A távoli kommunikációs csatornán Kovács hangja egyre dühösebbé vált, János pedig idegesen próbálta megnyugtatni, hogy az ingadozás csak pillanatnyi. Az Őrszem rendszerei biztosan érzékelték már az anomáliát.
Alinda minden idegszálával az interfészre koncentrált. A nagymama figyelmeztetése, hogy „az Őrszemek mindent látnak”, dübörgött a fülében, de a fagyott arc, a múlttal teli tekintet erősebb volt. A lány ujjaival átfutott a menüpontokon. „Adatmentés”, „Rendszer újraindítás”, „Energiafeltöltés”. Az utolsó opció mellett egy figyelmeztetés villogott: „Kizárólag felügyelet mellett!” Ez utóbbi hiába volt tiltott, ha nem tesz semmit, az alany elveszik.
Alinda a fülhallgatóját a csatlakozóhoz illesztette, hátha sikerül valamilyen védett kódot kikerülnie. A gép morogni kezdett, amikor az „Energiafeltöltés” opcióra nyomott. A kijelzőn azonnal „Hozzáférési hiba” üzenet jelent meg, de a lány nem adta fel. Egy apró, rejtett almenüpontra bukkant: „Emlék-rekonstrukció.” Elkapta a pillantását egy homályos dátum: 2026. Alinda lenyomta. A gép dörmögése felgyorsult, a hengerben lévő folyadék halványan felizzott. A fagyott arc vonásai mintha egy pillanatra elmosódtak volna, majd visszatértek, ám ezúttal halványabb, kísértetiesebb fénnyel. Az idő rohant.