Véget nem érő történet

2222 · Téli Ágnes

A megőrzött gyökerek

A gőz sziszegése alábbhagyott, ahogy a retesz végleg a helyére ugrott. A falra szerelt konzol hideg kék fénye vörösre váltott: a rendszer rögzítette g534 jelenlétét, és a riasztási protokoll megállíthatatlanul elindult a fővezeték mentén.
A téglakamra mélyén a levegő lassan megtisztult, de a jelenlévőkre nehezedő csend fojtogatóbb volt a füstnél. Alinda visszalépett a falrés rejtekébe, ahol a nagymamája egy szétfoszlott pokróc alatt ült. Az idős asszony szorosan magához húzta a tizennégy éves lányt. Ő volt az egyetlen a szektorban, aki még őrizte a családi törzskönyv tiltott emlékeit: Alinda dédszülei nem a kolónia masszatartályai mellett születtek, hanem fák árnyékában nevelkedtek, és a saját nevüket viselték a kötelező sorozatszámok helyett.
– Apád is a hálózatért adta oda a számát – suttogta a nagymama, miközben tekintete a szervizakna felé tapadt. Alinda szüleit évekkel korábban nyelte el az L-lakószektor névtelen gépezete, mert megpróbálták átmenteni a régi világ kézzel írott papírjait. A lány most értette meg igazán: a családja nem csupán elcsigázott túlélők gyűjteménye volt, hanem egy elfeledett tudás utolsó vérvonala, amelyet a rendszerszintű feledés újra és újra megpróbált kitörölni.
Az új lakó a kamra sarkában állva figyelte őket, katonai tartása megbicsaklott. Látta a generációkon átívelő láncolatot, amely János áldozatának köszönhetően nyert még néhány nyomorúságos percet. Az Őrszemek lépteinek fémes visszhangja már közeledett a járatok felől.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • az-uj-lako
  • janos-g534

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.