A légiós és a lázadás szikrája

g302 ujjai a dróttekercs köré kulcsolódtak, a fém hidege szinte égette a bőrét a zsebén keresztül. A gondolat, hogy ez a férfi, L656, a peremvidékről érkezett, egyszerre volt elképesztő és félelmetes. Vajon hozott-e magával valamit a kinti szabadságból, vagy csak az Őrszem újabb csapdája ez, a remény szikrájával álcázva?
A közös képviselő arca még vörösebb lett. Mellkasát puffogtatva lépett egyet L656 felé, de az új lakó mozdulatlan maradt, csak hanyagul szemlélte a lánctalpas gépezeteket, melyek épp áthajtottak a szektor főátjáróján. „Nem érti, vagy nem akarja érteni?” – sziszegte a képviselő, hangja alig hallhatóan remegett a feszültségtől. „A szabályzat mindenkié. Ez a kolónia alapja! Ön most besorolást kap, mint mindenki más. Különben ki lesz az energiaforrás, ha mindenki a dűnék között bolyong?”
L656 lassan elfordította a fejét, tekintete áthatolt a tömegen, egy pillanatra mintha g302-n is megállt volna. A szemeiben ott volt az a fáradtság, amit csak az időtlen küzdelem ismer. „Az energiaforrás?” – kérdezett vissza, hangjában némi gúny rezgett. „Az emberek a dűnék között is energiát termelnek, képviselő úr. Az élethez valót. A túléléshez valót. Nem a gépekhez.”
A tömegben újabb suttogás indult. Ez a férfi túl messzire ment. A szavak, amiket kimondott, tiltottak voltak, veszélyesek. g302 hátrált egyet, beleolvadva a még mindig hömpölygő műszakváltásba. L656 szavai, mint apró szikrák, belopóztak a kolónia elfojtott tudatába, felébresztve a kérdést: miért élünk? Miért vagyunk itt?
Alinda, a C-szektor egyik keskeny folyosóján, szintén hallotta a híreket. A suttogások eljutottak hozzá is, L656 merész szavai, a közös képviselő tehetetlen dühe. Valami megmozdult benne, egy ismeretlen, sürgető érzés. Jánosra gondolt, arra az apró, titkos reményre, amit a nevétől kapott. El kell mennie az L-szektorba. Az éjszaka leple alatt, minden szabályt megszegve. Ahogy a sötétség ráborult a kolónia fémburkára, Alinda elindult, a szívében dobogó félelemmel és egy merész elhatározással. De az L-szektorhoz vezető átjárónál, a szürke fényben, két Őrszem árnyéka vetült elé, mozdulatlanul állva, mint két felkiáltójel a tiltott úton.