2222 · DITKE (Csőrsz Edit)
A kollektor ígérete
A terem közepén álló, rozsdás monstrum egy elfeledett napgyűjtő kollektor volt. Óriási, parabolikus felülete egykor talán a valódi nap sugarait tükrözte. Most moha borította, és a fém réseiből penészszag áradt. A kék fény körülölelte, mintha megpróbálná feléleszteni a benne szunnyadó erőt.
Alinda elengedte L656 kezét, és közelebb lépett. „Ez... ez az, amiről a nagymama mesélt!” – suttogta, alig hallhatóan. „A napgyűjtők. Azt mondta, hogy az emberek régen közvetlenül a Napból kapták az energiát, nem a gépeken keresztül.” Szemeiben a régi történetek emlékei keveredtek a jelen felfedezésének döbbenetével.
János mellé lépett. „Ez hát a napfény öröksége” – mondta halkan, de a hangjában megbonthatatlan elszántság csengett. „Amit elvettek tőlünk, amit elfeledtettek. Ezért vagyunk itt.” Tekintete a kollektor rozsdás felületén pihent, mintha azon keresztül akarná látni a múltat és a jövőt.
Kovács körbenézett a terem falain, mintha az Őrszemek mégis bejutottak volna. „Miért hagyták itt? Miért nem semmisítették meg, ha annyira veszélyes volt?” – kérdezte rekedten, a hangjában vegyült a félelem és a kíváncsiság. A kolónia szigorú rendjéhez szokott elméje nehezen fogadta be ezt a rendetlenséget, ezt az elfeledett erőt.
L656, aki eddig csendben figyelte a kollektort, most határozottan elindult felé. Apró tenyerét a hideg, rozsdás fémre helyezte. A kék fénygömb hirtelen felerősödött, pulzálása felgyorsult, és mintha átsugárzott volna a kollektor rozsdás felületén. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha a monumentum is életre kelne, apró, kékes szikrák futottak végig a felületén. Alinda szeme L656-ra szegeződött. A kislány mintha nem is érintette volna a fémet, hanem a fényen keresztül kapcsolódott volna hozzá, egy olyan nyelven, amit csak ők értettek.
„Ez nem csak egy emlék” – suttogta Alinda, felidézve nagymamája szavait a fényről, ami az emberi szívekben él. „Ez a miénk. A napfény örökösei vagyunk.” A kék fény egyre intenzívebben lüktetett, szinte beszélt, és a terem levegője megtelt egy régen elfeledett, de most ébredező erő ígéretével. A kolónia falai mögött rejlő igazság súlya nehezedett rájuk, de a fény ígérete erőt adott nekik.
Alinda elengedte L656 kezét, és közelebb lépett. „Ez... ez az, amiről a nagymama mesélt!” – suttogta, alig hallhatóan. „A napgyűjtők. Azt mondta, hogy az emberek régen közvetlenül a Napból kapták az energiát, nem a gépeken keresztül.” Szemeiben a régi történetek emlékei keveredtek a jelen felfedezésének döbbenetével.
János mellé lépett. „Ez hát a napfény öröksége” – mondta halkan, de a hangjában megbonthatatlan elszántság csengett. „Amit elvettek tőlünk, amit elfeledtettek. Ezért vagyunk itt.” Tekintete a kollektor rozsdás felületén pihent, mintha azon keresztül akarná látni a múltat és a jövőt.
Kovács körbenézett a terem falain, mintha az Őrszemek mégis bejutottak volna. „Miért hagyták itt? Miért nem semmisítették meg, ha annyira veszélyes volt?” – kérdezte rekedten, a hangjában vegyült a félelem és a kíváncsiság. A kolónia szigorú rendjéhez szokott elméje nehezen fogadta be ezt a rendetlenséget, ezt az elfeledett erőt.
L656, aki eddig csendben figyelte a kollektort, most határozottan elindult felé. Apró tenyerét a hideg, rozsdás fémre helyezte. A kék fénygömb hirtelen felerősödött, pulzálása felgyorsult, és mintha átsugárzott volna a kollektor rozsdás felületén. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha a monumentum is életre kelne, apró, kékes szikrák futottak végig a felületén. Alinda szeme L656-ra szegeződött. A kislány mintha nem is érintette volna a fémet, hanem a fényen keresztül kapcsolódott volna hozzá, egy olyan nyelven, amit csak ők értettek.
„Ez nem csak egy emlék” – suttogta Alinda, felidézve nagymamája szavait a fényről, ami az emberi szívekben él. „Ez a miénk. A napfény örökösei vagyunk.” A kék fény egyre intenzívebben lüktetett, szinte beszélt, és a terem levegője megtelt egy régen elfeledett, de most ébredező erő ígéretével. A kolónia falai mögött rejlő igazság súlya nehezedett rájuk, de a fény ígérete erőt adott nekik.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- janos-g534
- kovacs
- l656
Helyszín
- elfeledett-jaratok
Előző jelenet szereplői
- alinda
- janos-g534
- kovacs
- l656
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.