Véget nem érő történet

2222 · Téli Ágnes

A kalória-ítélet

A járat mélyén a levegő elnehezedett, a falakat borító vastag párarétegben megült a rozsda és az ózon szaga. János megállt egy szétbelezett elektromos elosztószekrény előtt, ahol még derengtek a régi hálózati kapcsolók.
– Megállni – szisszent fel Az Új Lakó, és visszarántotta Alindát a nedves betonmellvéd árnyékába.
A mennyezet rozsdás tartóvasai közül hirtelen éles, vörös lézerfény csapott le, végigpásztázva a nyirkos padlót. Az Őrszemek központi hálózata nem a szökevényeket kereste név szerint: a kolónia mérnöki logikája egyetlen hideg egyenletbe sűrítette a létezésüket. A láthatatlan hőszenzorok kalibrációja megtörtént, s a csarnok falán lévő porlepte hangszóróból mechanikus, szaggatott hang zendült fel:
– Rendellenes hőveszteség az L-6-os szerelőaknában. Kalóriaérték: kihasználatlan. Termelékenység: nulla. Utasítás: selejtezési protokoll előkészítése.
Alinda megszorította a saját karját. A fémből és szilíciumból épült bírák szemében ők már nem emberek voltak, csak elpazarolt bioenergia, ami nem hajtja a pedálokat.
– A hőtérképük alapján mérnek bennünket – suttogta János, s a falból kiálló, hideg vízvezetékhez szorította a tenyerét. – Ha a testhőnk nem éri el a dinamók üzemi hőfokát, Selejtre minősítenek.
– Nem várjuk meg az ítéletet – morogta Az Új Lakó, és a fagyos szellőzőnyílás felé intett.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • az-uj-lako
  • janos-g534

Helyszín

  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • az-uj-lako
  • janos-g534

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.