A kábelakna mélyén

Alinda egyetlen szempillantás alatt hozta meg a döntést, amelyről a Nagymama annyit mesélt a régi mesékben: a félelem helyett a mozdulatot választotta. Mielőtt az Őrszem-3 vörös keresőfénye teljesen rázáródhatott volna a szemére, János öreg gépész-keze határozottan meglökte a lányt a fal melletti nyitott szerviznyílás felé. Alinda szinte ösztönösen préselte be magát a szűk kábelaknába, ahol a pernye és a felhevült réz fojtogató szaga töltötte be a teret.
A fedél fémes csattanással záródott mögötte, kizárva a sziréna éles visítását, de a veszélyt nem. Alinda könyökön araszolt előre a sötét, forró fémcsőben, miközben a szívverése dörömbölt a fülében. Odakintről, a rácsos szellőzőn át hirtelen megváltozott az Őrszem-3 hangja. A fémes, magabiztos szintetizátor akadozni kezdett, mintha a gép maga is rettegne a bekövetkező katasztrófától.
– Rendszerhiba... a fűtőmag megsértése észlelve – recsegte a Sentinel torzult hangon a központ felé. – Az L-szektor hőmérséklete zuhan. Az alanyok sorsa bizonytalan. A Napfény Örökösei behatoltak a szekcióba.
Alinda megdermedt a szűk járatban. L656 ott volt valahol abban a kihűlő szektorban, teljesen védtelenül a leállás ellen. A lány tudta, ha a mag teljesen felmondja a szolgálatot, nemcsak a szerelme, de az egész kolóniai élet jövője odaforog. A döntés megérett benne: nem fordulhat vissza a biztonságosabb C-szektorba, mennie kell tovább a csöveken át, mielőtt a fagy mindent elnyel.