A hálózat rezgése

A folyosó plafonján végigfutó vastag csövekben mély, vibráló búgás csapott fel. A fali jelzőlámpa sárga fénye éles kék szikrázással hunyorgott el, majd a fülkesor világítása a felére csökkent. A hálózat feszültsége drasztikusan ingadozott; az L-szektor túlterhelt transzformátorai túlszívták a rendszert, ahogy a központi vezérlő próbált még több energiát kicsikarni a megviselt generátorokból.
– T túlterhelték az áramkört – morogta a nagymama, s reszkető kézzel tolta félre a szintetikus adagot. – Ha a biztosítékok lecsapnak, az Őrszemek sötétben hagyják a teljes fülkesort, és levonják a fejadagot.
Alinda nem a lámpákat figyelte, hanem a folyosó távoli szegletében álló elosztószekrényt. Ott dolgozott L656, a fiatal villamos karbantartó. A lány ujjai önkéntelenül is összefonódtak az elnyűtt munkásruha szegélyén, ahogy visszagondolt a fiú tekintetére.
– L656 ma megint a lenti váltóáramú elosztónál állt – suttogta Alinda halk, fátyolos hangon, közelebb hajolva az öregasszonyhoz. – Láttam, ahogy a meglazult kábeleket rögzítette. Megpillantott a tömegben, és egy pillanatra megállt a kezében a szerszám. Nagyi... ha észreveszik, ahogy egymásra néztünk...
– Hallgass, Alinda! – szisszente fel a nagymama, s rémülten pillantott a járat sarka felé, ahol az Őrszem-3 hűvös érzékelője pislákolt. – A kolónián a kötődés szigorúan tilos. A generátoregységekben nincs helye az érzéseknek, mert az elvonja a figyelmet a pedálokról. Ha az Őrszemek meglátják a szemedben ezt a fényt, L656-ot azonnal az F-szektor fagyos kamráiba osztják be.
A hálózati szekrény felől éles csattanás hallatszott, a túlfeszültség jelezte: a kolónia telhetetlen gépmonstruma lassanként felemészti saját hálózatát és azokat is, akik táplálják.