A hálózat reszketése

A szektor fővezetéke felől száraz, sercegő hang hallatszott. A dinamóterem hálózata a kritikus határon ingadozott: Alinda hirtelen dühkitörése és a tizenkettes pad megnövekedett áramfelvétele miatt az egész szekció wattmérője vörösen izzott. Ha a központi rendszer túláramot észlel, a csarnok automata biztosítéka azonnal leoldja a teljes sort, ami kollektív büntetést és azonnali manuális újraindítást jelentene a túlterhelt szektor valamennyi lakójának.
János g534 a kilences pad mögül látta a lány megfeszülő vállát és a nagymama csendes, fáradt mozdulatait. Rettegés szorította össze a torkát, mert az őrszem-3 már a sorközben állt, és sötét optikai lencséje lassan pásztázta a vibráló relédobozokat. János pontosan tudta, hogy ha a hálózat összeomlik, Alindát és a nagymamát vonják először felelősségre az ingadozásért.
A veszély ellenére János nem maradhatott tétlen: saját hajtókarján drasztikusan fokozta a tempót. Próbálta a saját energiatermelését a túlterhelt hálózati ág felé terelni, hogy átvállalja a feszültségcsúcs egy részét, mielőtt a rendszer védelme lekapcsolna. A lábai görcsösen küzdöttek a hirtelen nehezedő pedálokkal, miközben az őrszem-3 fémtestének fagyos árnyéka lassan rásötétedett a padra.
A hálózat mély zúgása fülrepesztővé vált, a mennyezeti doboz reszketett a terheléstől. A sárga visszajelző fény egyetlen hajszálrepedésnyire volt a pirostól, de végül visszahúzódott a biztonságosabb zónába. János elfojtotta a lihegését, tekintetét a nedves betonra tapasztotta, miközben félelemmel a szívében igyekezett fenntartani az áramkör sérülékeny egyensúlyát.