A hálózat lüktetése

A frekvenciaváltó búgása hirtelen éles, üvöltő sípolásba csapott át, ahogy a kolónia túlfeszített elektromos hálózata újabb csúcsterhelést kapott. A mennyezeti csöveken futó vezetékekből szikrák pattogtak, és a C-szektor elszigetelt járatában egy pillanatra teljesen kialudtak a vészzöld jelzőfények. A sötétség borítóköpenyként hullott a rejtőzködőkre, miközben az Őrszemek közeledő lépteinek fémes visszhangja megtorpant a hirtelen áramkimaradás miatt.
– Ez a mi esélyünk, befelé! – sziszegte Kálmán, és nyers mozdulattal belökte a szervizajtót.
– Ne lökdösődj, nem vagyunk rakomány! – vágta rá Alinda fojtott haraggal, miközben óvatosan lépett a szűk résbe, karjával védve a nagymamáját.
János azonnal a belső elosztószekrényhez lépett. A falon lógó elavult műszerek mutatói vadul kilengtek; a pedálkamrák felől érkező túlterhelés szétfeszítette a régi reléket. A nagymama halkan megérintette a kislány vállát. Eszébe jutott, hogy a régi világban a hálózat kimaradása nem jelentett halálos veszélyt: olyankor az emberek gyertyát gyújtottak, és nevetve várták a fényt. Itt azonban a sötétség egyet jelentett a kiszolgáltatottsággal.
János egy kiálló kar határozott rántásával lekapcsolta a szektor helyi betáplálását, kijátszva a közeledő járőrök hőszenzorait. A csővezetékek csikorgása elült, de a hálózat túlterhelt lüktetése továbbra is baljósan remegett a talpuk alatt.