2222 · Téli Ágnes
A Hálózat Ébredése — új hang
A csend, ami eddig fenyegetően feszült, hirtelen vibrálni kezdett. A falak mélyéből érkező halk morajlás felerősödött, egyre inkább egy mély, zúgó dörömböléssé alakult. A fémlemezek mentén rideg hideg futott végig, majd éppoly hirtelen, egy elviselhetetlenül éles, sziszegő hang tört fel a járat mélyéből, mintha maga a kolónia vett volna mély levegőt. A levegő sűrűvé vált, nehéz lett belélegezni, a fém szaga felerősödött, szinte érezhetően nyomást gyakorolt a tüdőre.
Alinda ösztönösen János felé kapta a tekintetét, akinek arcán a lámpafényben megvillant a döbbenet. Az Új Lakó egy lépést hátrált, falnak dőlt, mintha a hang és a nyomás fizikailag is összenyomná. Ez nem puszta falmorajlás volt, ez a rendszer válasza, az Őrszemek ítélete, ami elutasította a lázadás legkisebb szikráját is. A nyomás egyre nőtt, a járat szűk falai mintha közelebb húzódtak volna, bezárva őket. Az érzés, hogy a hálózat túltelített, nem csupán elméleti fenyegetés volt többé, hanem a valóság rideg, elfojtó ölelése.
„Ez az, amire számítottunk” – mondta Alinda rekedtes hangon, hangja alig hallatszott át a zúgáson. A szavai magának is szóltak, erőt merítve az ősi üzenetből. Nem volt meglepve, de a dolog brutalitása megdöbbentette. Az Őrszemek nem haboztak, nem adtak figyelmeztetést. A döntésük abszolút volt, az ítélet azonnali. A fémfalak, amelyek eddig védelmet nyújtottak, most csapdaként tornyosultak föléjük. A halvány napsugarak, melyeknek nyomát egykor megtalálták, most végtelenül távolinak tűntek, mint egy elfeledett álom.
János bólintott, lámpáját előre szegezte. A morajlás most már olyan mértékűvé vált, hogy a járat szerkezete is remegett. L656 félelme, amelyről a pletykák szóltak a szektorokban, most már kézzelfogható valósággá vált. Az Őrszemek nem tűrtek eltérést a napirendtől, és most a legősibb eszközeikkel akarták visszatéríteni őket a kijelölt útra. Az Új Lakó megrázta a fejét, majd a zúgás ellenére megindult mélyebbre. „Nem állíthat meg minket” – suttogta, és az elszántság, ami a tekintetében égett, lángra lobbantotta Alinda és János akaratát is.
A következő pillanatban a járat egy szakasza hirtelen elsötétült, mintha a fény is elmenekült volna a nyomasztó energiától. Csak a kézi lámpák bizonytalan fénye maradt, kiemelve a rozsdás fém és a sárgaréz halvány körvonalait. Az orszem-3 reménye, a rendszeren belüli lehetséges repedés, most egyre kisebbnek tűnt a sötét, zúgó mélységben. Az Őrszem-ítélet végrehajtása elkezdődött.
Alinda ösztönösen János felé kapta a tekintetét, akinek arcán a lámpafényben megvillant a döbbenet. Az Új Lakó egy lépést hátrált, falnak dőlt, mintha a hang és a nyomás fizikailag is összenyomná. Ez nem puszta falmorajlás volt, ez a rendszer válasza, az Őrszemek ítélete, ami elutasította a lázadás legkisebb szikráját is. A nyomás egyre nőtt, a járat szűk falai mintha közelebb húzódtak volna, bezárva őket. Az érzés, hogy a hálózat túltelített, nem csupán elméleti fenyegetés volt többé, hanem a valóság rideg, elfojtó ölelése.
„Ez az, amire számítottunk” – mondta Alinda rekedtes hangon, hangja alig hallatszott át a zúgáson. A szavai magának is szóltak, erőt merítve az ősi üzenetből. Nem volt meglepve, de a dolog brutalitása megdöbbentette. Az Őrszemek nem haboztak, nem adtak figyelmeztetést. A döntésük abszolút volt, az ítélet azonnali. A fémfalak, amelyek eddig védelmet nyújtottak, most csapdaként tornyosultak föléjük. A halvány napsugarak, melyeknek nyomát egykor megtalálták, most végtelenül távolinak tűntek, mint egy elfeledett álom.
János bólintott, lámpáját előre szegezte. A morajlás most már olyan mértékűvé vált, hogy a járat szerkezete is remegett. L656 félelme, amelyről a pletykák szóltak a szektorokban, most már kézzelfogható valósággá vált. Az Őrszemek nem tűrtek eltérést a napirendtől, és most a legősibb eszközeikkel akarták visszatéríteni őket a kijelölt útra. Az Új Lakó megrázta a fejét, majd a zúgás ellenére megindult mélyebbre. „Nem állíthat meg minket” – suttogta, és az elszántság, ami a tekintetében égett, lángra lobbantotta Alinda és János akaratát is.
A következő pillanatban a járat egy szakasza hirtelen elsötétült, mintha a fény is elmenekült volna a nyomasztó energiától. Csak a kézi lámpák bizonytalan fénye maradt, kiemelve a rozsdás fém és a sárgaréz halvány körvonalait. Az orszem-3 reménye, a rendszeren belüli lehetséges repedés, most egyre kisebbnek tűnt a sötét, zúgó mélységben. Az Őrszem-ítélet végrehajtása elkezdődött.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- alinda
- az-uj-lako
- janos-g534
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.