A föld illata

A kiáramló gőz lassan elült a csővezeték szájánál, feltárva egy dohos, de tágasabb tartálykamrát. János mászott ki elsőként, majd habozás nélkül kinyújtotta a kezét Nagymama felé. Az idős asszony egy pillanatra megtorpant, tekintete felvette a kolónia törvényei által előírt szigorú, távolságtartó álarcot, de a nehéz fizikai megpróbáltatás után mégis hagyta, hogy a férfi felsesegítse.
– Nem kellett volna, G534-es – mondta Nagymama fojtott hangon, mereven használva a hivatalos azonosítót, ám a szorítása egy rövid másodperccel tovább tartott a kelleténél. – A szabályzat tiltja a szükségtelen fizikai érintkezést.
– A szabályzat odabent maradt a csőben – felelte János halkan. A tekintetében olyan melegség lángolt fel, amit a kolónia rideg folyosóin sosem merhetett megmutatni. Ebben a mélyben, a törvények hatókörén kívül nem számsorként akart létezni a nő szemében.
Alinda utánuk lépett a nyirkos téglákra, és mélyen beszívta a föld szagát. A falon, a málló vakolat alatt egy régi rendszertábla halvány kékes fénye pislákolt, rajta a hajdani növényházak rajzával. Alinda szeme felcsillant a lehetőségtől, míg Nagymama és János között a kimondatlan érzelmek elfojtott feszültsége vibrált a sötétben.