A főkapcsoló kattanása

A fémcső szinte azonnal visszareagált, de nem kódolt koppanásokkal, hanem egy hirtelen villamos kisüléssel. A szektor feszültségmentesítő kapcsolói csattogva oldottak ki a fejük felett futó kábelcsatornákban. A szellőzőjárat halvány, pislákoló vészvilágítása élesen vibrálni kezdett, majd teljesen kihunyt, sötétségbe borítva a függőleges aknát.
– Megterhelted a hálózatot! – sziszegte János Alindára, miközben a korlátba kapaszkodva próbált egyensúlyozni. – A dinamótermek automatikája lekapcsolta a szektort. A megszakítók elfüstöltek a túlterheléstől, Kovácsék most már fény nélkül is pontosan tudják, merre járunk.
– Hagyjátok a veszekedést, haladjunk! – sürgette őket a Nagymama, megfeszítve megviselt lábizmait a létrán. – Ha a főelosztó kioldott, az Őrszemek kézi vezérlésre állítják a szektorajtókat. Pár percünk maradt, mielőtt a hidraulika végleg ránk zárja a torony kijáratát!
Alinda foga összeszorult, ujjai a hideg vasba vágtak. A sötétben, a távolból nehéz gépi kattanások hallatszottak: a pedálos dinamók túlpörgő zúgása alábbhagyott, ahogy az energiahiányos hálózat megpróbálta újraosztani a megmaradt kapacitást. A falak túloldalán riadókürt morajlott fel, jelezve a szektor sötétségbe borulását. Nem volt visszaút, feljebb kellett törniük a csatornában.