A fémvázas ítélet

Az elosztófolyosó nyirkos falai között egy Őrszem fémvázas alakja bontakozott ki a vörös derengésből. Nem szokványos őrjárat volt ez: a falba épített szenzorok feszültségcsökkenést regisztráltak az utolsó műszak során, s a gépi intelligencia azonnali felülvizsgálatot rendelt el a szektor felett.
„Munkás 402-es alany. Hatékonyság: negyvenhét százalék” – a szikár fémhang visszhangzott a vasbordákon, s az Őrszem hideg optikája Nagymama remegő térdeire szegeződött. Alinda önkéntelenül elé lépett, próbálva eltakarni az idős asszony kimerült alakját, de az Őrszem hidraulikus karja kíméletlenül intett kitérésre.
„A hálózati hiány felülírja a pihenőidőt” – folytatódott a gépies ítélet. János-G534 közelebb húzódott a falhoz lapuló új lakóhoz, és keményen rámarkolt a fiatal férfi vállára, nehogy az kiáltson. Mindannyian tudták, mit jelent a határozat: a szint alatti teljesítményért fejadag-elvonás és azonnali éjszakai pótműszak jár a csatolt soroknak.
Nagymama megszorította Alinda csuklóját. Kifulladt lélegzetvételében nem volt ellenállás, csak mély megadás. Az Őrszem bevéste a mulasztást a központi regiszterbe, majd a folyosó végén nehéz döccenéssel feltárult a szigorított munkacella ajtaja.