A fémszerkezetet repesztő fuvallat

A szellőzőrács sarkában lebegő apró porszemcse nem engedte el Alinda tekintetét. Miközben a lába gépiesen követte a pedálok könyörtelen, körkörös ütemét, a szemei előtt a levegőben táncoló apróság jelentette az egyetlen kapaszkodót. A kétszázas szektor neonsorainak szürkésfehér fénye alatt ez a jelentéktelen porszem maga volt a kézzelfogható bizonyíték arra, hogy a betonfalu dobozon túl is létezik világ.
Nagymama fojtott hangja ritmusra érkezett, a pedálcsapágyak egyenletes kattogásának takarásában. A hajdanvolt rétek fuvolázó szeléről mesélt, amely megborzolta a fűszálak tengerét, és meleg illatokat hordott az emberek arcába. A tiltott emlékek szavai úgy érték Alinda lelkét, mint az óvó takaró: kirekesztették a gépcsarnok mesterséges, steril hidegét, és hellyel kínálták a szabadság ábrándjának.
L656 hidraulikus léptei lassan eltávolodtak a sortól. A gép fémtestének fémes rezgése halványult, s ekkor Kovács a szomszédos padon egyetlen ütemre megtörte saját tekerésének ritmusát. A szándékos ritmusváltás apró, láthatatlan hullámként futott végig a sorok között; üzenet volt ez a többieknek, hogy a nehéz, szürke kezeslábasok alatt nem aludt ki a tűz.
Alinda tenyerében megperzselődött a rézhuzal hideg tapintása. Ráébredt, hogy a dinamók felé áramló wattok mögött egy másik fajta feszültség is születőben van. A kolónia urai energiaforrásként tekintettek a csarnokban görnyedő testekre, de nem számoltak azzal a rejtett energiával, amit a szabadságvágy táplál.
A szellőzőcső mélyéről ekkor egy szokatlan, hűvös légáramlat csapott le. Nem a megszokott, gépies és szagtalan recirkulált levegő volt ez, hanem valami vad, szinte nyers fuvallat, ami az épület legmélyebb, elfeledett betonrésein küzdötte át magát. Alinda mélyen beszívta a tüdőjébe ezt a tiltott fuvallatot, s miközben a lába tovább rótta a kijelölt köröket, a mellkasában felizzó szikra már a falakon túli szélhangot idézte.