A felső szint kódja

Kovács a nyirkos falnak támaszkodva törölte le a homlokáról a korommal kevert hideg izzadságot. A hálózati morajlás alábbhagyott, de a műszere kijelzőjén még mindig ütemesen pislogott az L656-os jelzés.
– Ez nem sima zárlat volt – suttogta reszkető hangon a férfi, miközben mélyebbre húzódtak az elfeledett járatok homályába. – Ez a régi felső szektor frekvenciája. A napfény örökösei próbálnak jelet átküldeni a zárt hálózaton.
Alinda megtorpant. A kolónia szigorú szabályai szerint a felső szintek régen lakhatatlanok voltak, s a rendfenntartók évtizedek óta azt sulykolták a pedálok mögött görnyedőkbe, hogy a felszíni fény csak pusztulást hozna. A csőrendszer mélyén azonban mindig éltek mesék azokról, akik nem mondtak le a természetes energiáról, és még mindig követelték a kolónia feletti jussukat.
– A gőzszelepek nem hazudnak, Kovács – nyúlt a férfi vállára a nagymama, miközben óvatosan megindultak az ellenőrző-pont felé vezető alagútban. – 2050 óta azzal tartanak minket csendben, hogy a dinamók áramán kívül nincs más világ. De ha valakik odafönt még használják a régi frekvenciát, az azt jelenti, hogy a fényhez való jog nem veszett el.
A távolból nehéz, fémes léptek visszhangoztak a vasrácsokon. Kovács ijedten szorította magához az ellenőrző műszert, miközben a fojtogató gőzben mindhárman a következő folyosókanyulat célozták meg.